A Pistis Sophia evangéliuma egyike azon kevés gnosztikus iratnak, ami már a tizennyolcadik században is hozzáférhető volt. A huszadik század elején megjelent egy angol fordítása, így például Carl Jung könyvespolcán már helyet foglalhatott. A múlt század hatvanas éveiben egy holland fordítás is megjelent a Rózsakeresztes könyvkiadónak köszönhetően. A napjainkban rendelkezésre álló Nag Hammadi iratok gyűjteménye a Pistis Sophiáról új képet mutat. Pistis Sophia a szellemi erő mitikus képviselője, melynek rejtélye föltárulhat a mi huszonegyedik századi életünk számára.
Korunk első századainak szellemi élete főleg a pleróma ragyogó világára összpontosult, ahol a fény-ember fejlődése elkezdődik. A jelenlegi ember, az írások szerint, a pleróma eredeti fényének egy szikráját hordozza a szívében. Ez a szikra tehát a plerómába visszavezető beavatási út kezdőpontja.
Korunk első századaiban egy dogmát kerítettek a világosság megismerésének szabad kinyilvánítása köré. A világosság még fénylett a sötétségben, de belsőleg egyre kevésbé lehetett megérteni. A korábbi írásokat ezért újraírták és átdolgozták egy történelmi esemény keretébe helyezve: egy rajtunk kívül álló megváltó személyéhez kötötték, aki nem rendelkezik semmiféle belső szellemi erővel.
Úgy tartották, hogy a sötétségből a világosságba vezető beavatási utat senki sem képes bejárni azokon a csoportokon kívül, amelyek „másképp” gondolkodnak, mint a fennálló rend képviselői.
Korunk kutatói egyértelműen arra mutatnak rá, hogy időszámításunk első századaiban számos mitikus jelkép tűnt el és merült feledésbe. Egy mítoszt át lehet alakítani történelmi személlyé, mint ahogy Jézussal történt. A Pistis Sophia mítosza teljesen feledésbe merült, mivel az összes írott forrást megsemmisítették. Úgy ahogy volt, az emberiség kollektív tudatalattijába száműzték.
Szerencsére most ismét lehetőségünk nyílik a régi írások olvasására és tanulmányozására. Talán most jobban megérthetjük Pistis Sophia mítoszát. A Nag Hammadi iratok gyakran említik Pistis Sophiát, mint a pleróma teremtő szellemi erejét, aki a fény-ember bölcsességének hordozója és őrzője.
Pistis Sophia azonban egy bizonyos pillanatban új világegyetemet teremt a pleróma fényességes világán kívül. Ekkor jelenik meg az árnyék és végül a sötétség. Így vált az emberiség élete olyanná, mint amilyen manapság.
Az Askew kódexben szereplő Pistis Sophia evangéliuma erre a fejlődésre ad választ. Egy olyan léleknek az elbeszélése, aki megszabadítja magát az anyagi világban való élet indítékaitól. Pistis Sophia arra a mély belátásra jut, hogy ezt a világot egy alacsonyabb ösztön akarata, gondolkodása és vágyai irányítják. Ő azonban továbbra is a „fények fénye” felé irányul. Megszabadítja magát a sötétségtől és végül találkozik a megváltó Jézussal.
Pistis Sophia útja tudatossá tehet minket a bennünk lévő lehetőségekre. Olyan, mintha egy bennünk lévő szellemi erőt aktiválnánk egy mitikusan sugallt módszer szerint. A legfontosabb dolog az, hogy az ember elkezdjen a tudatállapotának megfelelően élni. Ha az ember nem tudja követni a saját célkitűzéseit, akkor Pistis Sophiához fordulhat. Azaz a bölcsesség és bizalom forrásához, ami mélyen az emberben rejtőzik. Mivel Pistis a „hit”, Sophia pedig „a szív bölcsessége”.
A huszonegyedik században a napi élet folyamán igénybe vehető energiákkal való munka egy dinamikus folyamat. Az ember időről időre próbának veti alá a tudatállapotát a pillanatnyi valósággal szemben. Így találjuk meg azt, ami a tudatunk elmélyítéséhez szükséges. Nem csak gondolkodás által, hanem úgy, hogy mindenhez elfogadóan, bölcsen és mindig nyitott szívvel közelítünk.
Hinni, bízni, tapasztalni, érzékenynek és kíváncsinak lenni egy olyan élet beállítottság, ami ténylegesen megfelel a valódi emberi természetünknek. De éppúgy tehetjük azt is, hogy felejtünk, szenvedünk, elfogadunk, újra felfedezünk, elbukunk, aztán megint felkelünk.
Tudatunk addig fejlődhet, ahol már minden határ megszűnik, ha a pleróma örök értékeiből él, ahol a mindent átfogó Szeretet a létezés kulcsa. Így a mítosz nem marad csupán mítosz, hanem aktív szellemi erővé válhat bennünk. Ez az erő inspirációt, örömöt és bizalmat ad a saját belső életünknek.
A Pistis Sophia újra él a huszonegyedik század jelenében.
—————
Hivatkozások
Az Askew kódex a gnosztikus Pistis Sophia kopt fordításait tartalmazza.
Pistis Sophia: Gnosztikus válogatás, melynek nagy része a Megváltó Könyveiből származik, amihez hasonló irodalomból való kivonatokat adtak hozzá. Angolra fordította G. R. S. Mead, London, J. M. Watkins, 1921
