A druidák szellemi tanításaikkal egyebek között a lélek halhatatlanságát és a lélekvándorlást hirdették és szilárdan hittek egy másik világ létezésében, ami jutalmaz és büntet.
A kelta nép lelkének szellemi fejlődése – 6. rész
(vissza az 5. részhez)
A kelta misztériumok közül az egyik a reinkarnációval foglalkozott és azt tanította, hogy a létállapotok állandó változáson mennek keresztül, amelyben a halált egy nagyon hosszú élet középső szakaszának tekintették. Ezért a druidák, akik hittek az emberi lélek halhatatlanságában és abban, hogy idővel újra megtestesül, Pitagorasz tanításait nagyra értékelték.
A sok inkarnáció során az ember új tapasztalatokat gyűjt, és számos próbán megy keresztül, ami annyira megerősítheti, hogy végül eléri a célját és valódi emberré válik. Egy brit költő, Taliesin (534-599), aki a Ceridwen misztériumok beavatottja volt, egyszer azt írta:
Sokféle alakon mentem keresztül,
míg végre elértem igazi alakomat.
A kelta druidák tehát a vallás és a társadalmi rend számára iránymutatók voltak.
Rudolf Steiner szerint a druidák misztikus bölcsességének gyökereit a Fekete tenger környékén kell keresnünk. Ez a szellemi bölcsesség valójában keletről nyugatra vándorolt. Mit tartalmazott ez a misztérium, kérdezhetné valaki.
Ez a misztérium egy tudaton kívüli emlékezet volt, mindazoknak a dolgoknak a tudaton kívüli visszhangja, amin a Föld a Nappal és a Holddal osztozott, amikor még kapcsolatban álltak egymással.
Ezért a druidák beavatása valójában napbeavatás volt és a hold bölcsességével állt kapcsolatban.
A druida kultúra Észak- és Közép-Európa nagy részét mintegy 3-3,5 ezer éven keresztül uralta, amikor az írás még nem létezett. (A kelta népek megjelenésének pontos dátuma mind a mai napig rejtély a tudósok számára és gyakran vitatkoznak ezen.)
Ezután következett az Odin kultúra, ami bevezette a rúnaírást. Azt lehet mondani, hogy ez az Odin kultúra tekinthető a legelső intellektuális áramlatnak: mivel a Naphoz és a Holdhoz, amit már korábban is tiszteltek, ekkor hozzáadódott a Merkúr bolygó is. A kelták napbeavatása azonban még sok évszázadon keresztül folytatódott.
Ezt a fajta beavatást látjuk Artúr király és a kerek asztal történetében. Artúr király vára eredetileg Tintagel volt és a cornwalli parton állt. Artúr a tizenkét lovagja között olyannak számított, mint a nap. Ekkor kezdődött Európa civilizációs fejlődése. Artúr király és tizenkét lovagja magába szívta a naperőket és továbbvitte Európa-szerte. A lovagok az ott uralkodó démoni sárkányerők ellen harcoltak, melyek még jelen voltak Európa akkori lakosságának körében. Így civilizálták a népet és terjesztették kultúrájukat.
Ezért hasonlítják ezt a lovagi sereget a sárkányölő harcoshoz, Mihályhoz, és ezért nevezik Mihály seregének.
A kerekasztal egészen Erzsébet királynő koráig létezett és feloszlatásának politikai okai voltak. Artúr vára, Tintagel is ugyanebben az időben, 1580 körül dőlt romba.
A kelta harcosok a kereszténységgel való találkozásuk során nagyon megkedvelték Mihály arkangyalt. Ez sok himnuszukból kiderül. Nyelvészetileg ezek a himnuszok a keresztény kultúra kelta szókincsbe való beépülésének bizonyos csúcspontját képviselik. Íme egy példa:
Ó, harcos Mihály,
angyalok királya,
védelmezd a néped
kardod ereje által,
védelmezd a néped
kardod ereje által.
Tárd ki szárnyaid
a tenger és a föld felett.
védj meg minket az ellenségtől
keleten és nyugaton,
védj meg minket az ellenségtől
keleten és nyugaton.
Világosíts meg minket mennyei erőddel.
Légy velünk zarándoklatunk során
és a csaták hevében.
Járj velünk zarándokútunkon
és a csaták hevében…
Ezenkívül két fő istenségük volt még: Hu az atya, illetve napisten, valamint Ceridwen, az anya, illetve holdistennő. Ezeket időnként az egyiptomi Oziriszhez és Íziszhez hasonlítják.
A druidák rendelkeztek egy földöntúli felfogóképességgel, ami a prófétasággal hozható kapcsolatba. A próféciát gyakran a következő szavakkal vezették be:
Szellemi szememmel látom…
Mágikus képességeik is híresek és félelmet keltőek voltak, különösen háború idején. A druidák oly módon voltak képesek hatni a természetre, hogy az katasztrofális következményekkel járt. Azt mondják, hogy egy csata során az egyik druida ráfújt a hegyre és a lehelete olyan erős vihart keltett, hogy a hegy eltűnt egy sűrű ködben. A kelták ellenfelei megrémültek és feladták a harcot.
Varázsigéik és ráolvasásuk erejével nem csak a természetre tudtak hatni, hanem áldást vagy rontást is képesek voltak hozni az emberekre. Papként az élet kellős közepébe lettek helyezve és szabadon beleszóltak az emberek ügyeibe. Ily módon bátoríthatták a harcosokat, amikor szükség volt rá, ugyanakkor kritizálhatták és gúnyolhatták is azokat az embereket, akik gyáván viselkedtek.
A druidák ismerték a csillagászatot, ez az építkezési módszereikből is látszik. Templomépületeikben egyetlen követ sem helyeztek egymásra ok nélkül. Minden építkezést pontos csillagászati számítások alapján végeztek.
Templomaikat gyakran tölgyerdők magaslatain emelték és ezek vagy kereszt alakúak voltak, mivel a kereszt az újjászületés jelképe volt, vagy köralakúak, mert az pedig a világot jelképezte. Vagy szárny alakúak voltak, ami az isteni szellemre utalt, vagy kígyó formájúak, mert a kígyó Hu isten, a druida Ozirisz jelképe volt.
A legszentebb templom egy kromlech (kőkör), vagy egy dolmen volt, amit a beavatás vagy az újjászületés helyeként használtak. A dolmen három állókőből állt, melyeknek tetejére egy lapos követ helyeztek „tetőként”, ami által egy kis cella jött létre. Ebben a cellában foglalt helyet a druida, hogy bizonyos ügyeket kivizsgáljon.
(folytatás a 7. részben)
_______________
Források:
[1] Rudolf Steiner: Die Tempellegende und die goldene Legende [A templom legenda és az arany legenda], GA 93 (1904), (angolul: rsarchive.org)
[2] Eleanor C. Merry, The Flaming Door – The Mission of the Celtic Folk-Soul, [A lángoló kapu – a kelta néplélek küldetése] Knowledge Books, East Grinstead 1936
[3] Jakob Streit, Sonne und Kreuz [Nap és kereszt], Freies Geistesleben, Stuttgart 1977
