A katár hit, a szeretet vallása – 3. rész

A katár hit, a szeretet vallása – 3. rész

Isten igazi temploma az ember szíve, nem pedig egy templomépület.

 

(vissza a 2. részhez)

A római és a katár keresztelés közötti különbség

Az inkvizíció feljegyzései között találjuk a katár Pierre Authié szavait, aki miközben a Péire család házában prédikált Arques-ben, a következő szavakkal magyarázta meg, hogy mi a különbség a római [katolikus] és a katár keresztelés között:

„A római egyház keresztelése nem ér semmit” jelentette ki, „mivel anyagi vízzel történik és a keresztelés során nagy valótlanságok hangzanak el; történetesen megkérdik a gyereket: akarod-e, hogy megkereszteljenek? És azt válaszolják helyette, hogy igen akarja, ami nem igaz, mivel a gyerek eközben sír. Azután megkérdik tőle, hogy hisz-e ebben vagy abban, és azt válaszolják helyette, hogy igen, noha a gyerek nem mond semmit, mivel nem érti az egészet. Megkérdik tőle, hogy elutasítja-e az ördögöt és annak pompáit, és megint csak azt válaszolják helyette, hogy igen, noha a gyerek nem utasít el semmit, mivel még csak most kezd el nőni, hazudni és különféle ördögi dolgokat művelni…  A mi keresztelőnk viszont azért jó, mert a Szent Szellemtől való és nem vízzel történik, és mivel mi idősebb korban részesülünk benne, amikor már fel tudjuk fogni, hogy miről van szó, és ez által a keresztelő által Isten Fiaivá válunk…” (I.)

Sibelly Péire az inkvizíció előtti kihallgatásán ugyanazt a jóembert idézi a római katolikus egyházak értékeléséről. 

(…) azt mondták, hogy ezek a bálványok házai, mivel a szentek templomi szobrait bálványoknak tekintették. S akik ezeket a bálványokat imádják, azok bolondok, mivel ők maguk alkották ezeket a szobrokat fejszével [vésővel] és egyéb fém szerszámokkal! (II.)

Látjuk tehát, hogy a katárok, akik beavatásukat a legnagyobb szigorúsággal, gyakran barlangokban végezték, tagadták, hogy a szentek, szüzek képei, vagy akár magáé Jézuséi is, szentnek lennének tekinthetők, amikor ezek csupán emberi kéz alkotásai.

A katárok számára a valódi egyház nem egy imádkozásra szánt külső teret jelentett, hanem valami olyasmit, amit az embernek a saját legbelső lényében kell keresnie. Arnaud Sicre vallomása szerint, amit az inkvizítor Jacques Fournier előtt tett, egy paraszt szavait idézték, aki kapcsolatban állt a katárokkal, és azt mondta: 

Isten igazi temploma az ember szíve, nem pedig egy templomépület. (III.)

Az idézet alapján megérthetjük, hogy a katárok tisztában voltak azzal, miszerint annak az embernek, aki Istent keresi, nem önmagán kívül, hanem a szíve mélyén kell keresnie. Másrészt a katárok nem ismerték el, hogy Krisztusnak emberi teste volt, ami egyenértékű volt azzal [a megállapítással], hogy Jézus nem Krisztus volt. Raymonde Bézarza szavai, akit 1270-ben égettek meg, teljesen egyértelművé teszik ezt a felfogást, aki azt mondta:

„Krisztusnak nem volt valóságos emberi teste. Szűz Mária nem volt Krisztus valódi anyja, még csak egy valóságos asszony sem. Az igazi Szűz Mária maga a katár egyház: valódi bűnbánó, önmegtartóztató szűz, aki istenfiakat hoz világra.” (IV.)

Sabarthez nagy inkvizítora, Bernard Gui, Practica inquisitionis című művének 238. oldalán azt írja az általa végzett számos katár kihallgatással kapcsolatban:

„Ami a mi urunk Jézus Krisztus megtestesülését illeti, aki áldott Mária, örökké szűz méhében fogant, ők ezt tagadják. Azt állítják, hogy Krisztusnak nem volt valódi emberi teste, sem hús-vér teste, mint a többi embernek. Tagadják, hogy valóban Szűz Mária volt az Úr Jézus anyja és még azt is, hogy valóban igazi nő lett volna. Azt mondják, hogy az ő szektájuk a Szűz Mária, ami azt jelenti, hogy a valódi bűnbánat, tisztaság és szűziesség az,  amely elhozza Isten fiait ebbe a világba.” 

Ahhoz, hogy megértsük a katárok felfogását Krisztus testét illetően, figyelembe kell vennünk, hogy a katárok kifejezett különbséget tettek Jézus és Krisztus entitása [lényege] között.

Számukra Krisztusnak, mint makrokozmikus entitásnak soha nem volt, és nem is lehetett emberi teste. Krisztus azonban képes volt megnyilvánulni Jézus személyiségében és rajta keresztül tevékenykedni, Jézus testét azonban semmi esetre sem keverték össze magával Krisztussal. A katárok ugyanígy világos különbséget tettek Szűz Mária, mint Jézus anyja, valamint Szűz Mária, mint egyház, vagyis egy tiszta, elektromágneses test között, ahol a belső Krisztus születése megtörténhetett.

Felfogásuk szerint nyilvánvaló, hogy Szűz Mária, asszonyként lehetett Jézus anyja, de nem volt és soha sem lehetett a makrokozmikus Krisztus anyja. Mária héber nevei: Miriam vagy Mariah. Az első a nemzés általi életet jelenti, ami halálhoz vezet; a második jelentése: halál és feltámadás Istenben. Mária eszerint az Ősanyára utal, a testté vált Ige női nézetére, az új, tiszta éterekre, melyek a katár egyházon belül megnyilvánultak és közrejátszottak abban, hogy a jóemberekben, egy hosszan tartó megtisztulás eredményeként, megszülethessen a belső Krisztus.

Katár szakramentumok

Pierre de Gaillac tanúvallomása, melyet Geoffrey de Ablis inkvizítor előtt tett, lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, mit értettek a katárok közösség alatt, és mi volt a véleményük a római katolikus közösségről:

Azt mondják, hogy az oltárra helyezett kenyér, melyet ugyanazokkal a szavakkal áldottak meg, melyeket maga Krisztus használt az apostolokkal való utolsó vacsora során,  nem Krisztus valódi teste, ellenkezőleg, ennek állítása botrány és túlzás, mivel az a kenyér a romlottság kenyere, a romlottság gyökeréből származik, készül; míg az a kenyér, melyről Krisztus beszél az evangéliumban, mondván „Vegyétek és egyétek…stb.”, valójában Isten Igéje… Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy Isten igéje volt az a kenyér, amiről az evangélium említést tesz, tehát az Ige volt Krisztus teste.[V.]

A szöveg világossá teszi azokat a különbségeket, amelyek elválasztották a két egyházat. A katárok határozottan elutasították az átlényegülés csodáját, vagyis azt, hogy a kenyér az oltáriszentség során Krisztus testévé változik.

A katárok két szakramentumot gyakoroltak csupán, „a kenyéráldást” és a „konszolamentumot”. A kenyér áldását nem a templomban ünnepelték, hanem a házakban, minden étkezés alkalmával. Mivel a katárok számára a „kenyér” valóban szent eledel volt, Isten szava, az Ige, vagy modernebb kifejezéssel szólva, az isteni világból származó tiszta rezgés, mert csak a szellemi sugárzások képesek átalakítani a természetembert és felébreszteni a belső Krisztust azokban, akik részesülnek benne.

Ugyanebben a vallomásban megtalálhatjuk a katárok véleményét a keresztesek tetteiről is, rámutatva, hogy munkájuknak semmi értelme sincs és semmiképpen sem teszi jóvá az ember bűneit, valamint arra is, hogy a keresztesek által mindenhová hordozott keresztnek nem egy romlandó tárgynak kellene lennie, hanem

a jó cselekedetekből és valódi bűnbánatból, valamint Isten Igéjének betartásából származó keresztnek, mert ilyen Krisztus keresztje, és aki így cselekszik, valóban Krisztust követi, önmagáról megfeledkezik és a saját keresztjét hordozza, ami nem a romlás keresztje” [VI.].

 

(folytatás a 4. részben)

 

_______________

Források:

[I.] Sibylle Péire vallomása, idézet a ,,Cathar Women” [,,Katár nők”] c. könyv, 373. és 374. oldaláról

[II.] uo.

[III.] Arnaud Sicre kijelentése Jacques Fournier-nek, idézet a  ,,The Women Cathars” [„A női katárok”] c. könyv 384. oldaláról

[IV.] (Gyüjtemény, Dota, 15, 57. old.) Idézet ,,The heritage of the Cathars. Druidism” [„A katárok öröksége. A druidizmus”] c. könyvből, 6. oldal

[magyar nyelvű könyv – Antonin Gadal: A katárok öröksége, A druidizmus, kiadó: Lectorium Rosicrucianum, 2006]

[V.] Pierre de Gaillac tanúvallomása Geoffroy d’Ablis előtt, idézet a  ,,The Women Cathars” [„A női katárok”] c. könyv 381. és 382. oldaláról

[VI.] uo.

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: január 24, 2025
Szerző: Jesús Zatón (Spain)
Fénykép: Jesús Zatón CCO

Illusztráció: