„Nem a kórokozó számít, hanem a környezet!”
Claude Bernard (1813-1878)
Egészségünk kényes egyensúlyban van. A fenntartó erők és az új környezethez alkalmazkodó erők között, önszabályozás révén, törékeny egyensúly áll fent.
A harmónia törvénye a mindenség megnyilvánulásának csodálatos eszköze, ami az élet fejlődését szolgálja.
Ez a törvény a fenntartó és megőrző, valamint a dinamikus, feloldó és megújító erők közötti természetes polaritás alapján működik.
Az egyre változatosabb életformák és magasabb tudatszintek felé való fejlődés csak akkor lehetséges, ha ezek között a fenntartó és időnként változtató erők között kölcsönhatás, összjáték van.
A világegyetemünkben működő ellentétes erők kölcsönhatásából keletkező különböző megnyilvánulások szinte határtalan változatossága ellenére a kozmosz harmóniája érintetlen marad. Az ellentétes pólusok mozgáshullámai egyensúlyban állnak, mivel kiegészítik egymást, mondhatni szükségük van egymásra és átkarolják egymást. Valójában az életnek egy magasabb szintjén, a téridőn kívül ezek a pólusok egységet képeznek. Közös gyökerük van.
Polaritás és dualitás
Életünket polaritás jellemzi: lélegzetvétel nélkül nem tudunk kilélegezni, asszimiláció nélkül nincs disszimiláció, ahhoz hogy ismét tevékenyek legyünk, pihennünk kell, a vegetatív idegrendszerünk az összes életfunkciót ütemesen, égés útján szabályozza az aktiváló szimpatikus idegrendszer és a stabilizáló, energiatároló paraszimpatikus idegrendszer által. Így tudunk egészséges harmóniában élni az aktivitás és a pihenés együttműködése folytán.
A betegség a bioritmusunk diszharmóniájának az eredménye. Megbomlott az egyensúly a munka és pihenés, a táplálkozás és ürítés, a mozgás és nyugalom, a külső tudatműködésünk és a belső tudatosságunk között. Az életet adó harmónia garanciája az élet színes játékának helyes mértékében van. Manapság egy olyan korban élünk, melyben az anyagi tudás hatalmas technikai lehetőségeket hozott létre. Az úgy nevezett haladás látszólag egy végtelen spirállá nyúlik, melyben az új vívmányok öntelt őrülete megfeledkezik a helyes mértékről.
Mivel minden téren folyamatos növekedésre törekszünk, a feszültségi térnek csak az egyik pólusa kap hangsúlyt, ezáltal hatalmas diszharmóniát teremtünk az egész bolygónk életterületén, amit csak súlyos forradalmak és világméretű katasztrófák ellensúlyozhatnak.
Eljött tehát az ideje annak, hogy felismerjük, hogy a jelenlegi, mind ökológiai, mind társadalmi és egészségügyi téren kialakult siralmas világméretű helyzetnek mi magunk vagyunk az okozói. Az emberközpontú kor, úgy tűnik, nem egy dicső korszaka az emberi történelemnek.
Ha az ember bármilyen téren megbontja azoknak a poláris erőfolyamatoknak az egyensúlyát, melyek világegyetemünk összes életformáját szabályozzák, csak az egyik pólust véve figyelembe, akkor elkerülhetetlenül felhívja magára a törvényszerű kiegyenlítődést, ami a megzavart egyensúlyt újra helyreállítja.
Van egy „spirituális örökség”, ami minden halhatatlan emberi lélekbe bele van vésve lehetséges viselkedésként. Ez olyan erények formájában nyilvánul meg, mint a mértékletesség, bátorság, igazságosság, együttérzés, alapvető bizalom értelmébe vetett hit, rendíthetetlen bizalom formájában kialakult remény és mindent átfogó szeretet. Ha ezeket a tiszta jellemvonásokat valósítjuk meg önmagunkban, akkor egy harmonikus, egészséges, együttműködő és együttérző emberi faj élő táptalaja vagyunk.
Egó-személyiségekként azonban nem könnyű ezeket az erényeket megvalósítani a saját életünk keretei között, mert ezeket az önzetlenség jellemzi. Az egó visszaél ezekkel az önző céljai érdekében, a mindent magába foglaló egységet énközpontú elválasztottsággá tördeli szét, ami által a kettősség, kétség állapotába süllyednek. Így születik meg az emberi tevékenység által a türelmetlenség, gyávaság, irigység, durvaság, féltékenység, harag és gyűlölet. Így válik a polaritás dualitássá. Az effajta dualitásban összeférhetetlen és kibékíthetetlen ellentéteket látunk, és e miatt harcolunk egymással ahelyett, hogy kiegészítenénk egymást. Ezek az ellentétek soha véget nem érő viszályokat és háborúkat okoznak és megmérgezik az ember erkölcsi életét. Ez az oka annak, hogy a bioszféránk, a tudatunk és a belső környezetünk alapvetően beteg.
A „miliő”
A francia orvos, gyógyszerész és gyakorló fiziológus Claude Bernard „miliő” alatt nem a higiéniai környezetet érti, hanem a gondolkodásunk, érzéseink, vágyaink és akaratunk minőségét, ami harmonikus szabályozást biztosíthat a fizikai létünknek.
Hogyan tehetjük az életvitelünket harmonikussá? A válasz abban áll, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a polaritások természetes játékát, és nem szabad kibillentenünk azt az egyensúlyából a személyes érdekeink miatt.
A dualitás nem a harmónia kozmikus törvényéből származik. Az ember elbizakodottságából fejlődött ki, aki önmagát tartja a legfontosabbnak, aki a tiszta lelki jellemvonásait feláldozta az egó hatalmának. Ezt csak megtisztító önismerettel és önmagunk legyőzésével lehet kikúrálni. Akkor megtapasztalhatjuk a magasabb lelki szintek újjáéledését.
A fölényes, materialista értelmi logikával rendelkező egónak önként az intuitív és belső erényekkel rendelkező halhatatlan lélek hűséges szolgájává kell válnia.
Mivel a hasonlók vonzzák egymást, így nem csodálkozhatunk azon, hogy mi magunk nyitottuk meg az ajtót azok előtt az erők, valamint anyagi hordozóik előtt, melyek élősködő módjára megtámadják a szervezetünket és kegyetlen, terjeszkedő és pusztító módon belénk települnek.
A globalizáció, az emberek között lelki szinten fennálló kölcsönös együttműködés értelmében egészséges harmóniát biztosíthat az emberiség szervezete számára. Amit azonban jelenleg értünk globalizáció alatt, az egy olyan életimpulzus, ami főleg puszta anyagi gondolkodásból született, és ami által néhány hatalommal rendelkező ember meggazdagodik a többiek kárára, és arra használja fel a hatalmát, hogy a többieket kizsákmányolja.
Ennek a viselkedésnek a hatásai érik most utol az emberiséget, még egy lehetőséget adva neki arra, hogy magához térjen.
A taoista gyógyítás azt mondja: „Ha megölsz egy betolakodót, az nem jelenti azt, hogy becsuktad előtte az ajtót.”
A betegség kezelésének a legjobb módja a megelőzés. Ahhoz hogy ezt megtegyük, ismernünk kell az okot, ami előidézte. Nos, az alapvető betegségünknek és az életterületünkön előforduló kiegyensúlyozatlanságoknak az okai mi magunk vagyunk.
Az általunk keltett kiegyensúlyozatlanság diszharmóniához vezet a kozmikus és a bolygói környezetben éppúgy, mint a belső világunkban és hatással van az energetikai és anyagi szintekre. Életterületünk és a bolygó morfogenetikus tere, ami a holnapunk valóságát hordozza magában, kétségbeejtően kiegyensúlyozatlan. Ugyanez a helyzet a mi fizikai és finom anyagi testeink rendszerével is. Itt van az a „miliő”, az a termőtalaj, ami fogékonnyá válhat a betegségek és a járványok kifejlődésére.
Nem a mikrobák okozzák a betegségeinket, hanem a beteg miliő és a mi ön-alkotta helyzetünk az, ami beteggé tesz minket és ajtót nyit a mikrobák pusztító tevékenységének.
Minél nagyobb a káosz a belső életünkben, annál könnyebben megtámadnak minket kívülről. Ez ugyanígy igaz a bolygói életterületünkre is.
Önagresszió
Autoagresszív* (önpusztító) betegségek akkor fejlődnek ki, amikor az önfenntartó szervezet fellázad a saját fehérje összetevőivel szemben és elkezdi pusztítani azokat.
Tudjuk, hogy ezek a betegségek nem gyógyíthatók mindaddig, amíg ez az önpusztító folyamat zajlik.
Hát nem az a helyzet, hogy az emberi szervezet, mint egész, önpusztító viselkedésbe kezdett ezen a bolygón?
Ezzel a világméretű egészségügyi krízissel hatalmas leckét kaptunk. Ebből a szempontból tekinthetjük ajándéknak is, ami lehetőséget ad nekünk arra, hogy magasabb nézőpontból szemléljük azokat a valós kapcsolatokat, amelyek az életünket és a tökéletessé fejlődésünket irányítják.
Az egyetlen lehetőség arra, hogy kigyógyuljunk az alapvető betegségünkből abban áll, hogy engedelmeskednünk kell a kozmoszunkban és a mikrokozmoszunkban működő harmónia törvényeinek, elfogadva azok összjátékát, és ezáltal egészséges teret kell létrehoznunk tudatunk magasabb szintre való fejlődésének, valamint önként együtt kell működnünk a teremtés rendjével és termékeny talajt kell biztosítanunk a jövendő nemzedékek számára.
A jelenlegi „fertőzéssel” jóakaratú kezet nyújtanak a számunkra.
