A napraforgó magok ívei olyan dőlésszögben kezdődnek, ami pontosan megegyezik egy pentagram szögével. És mindig pontosan 34 spirál hajlik jobb felé és pontosan 55 hajlik balfelé.
Mindkét szám a Fibonacci sorozat száma, melyben az aranymetszés rejlik. És mindez véletlen?
Egy nyári reggelen hirtelen egy új úton találtam magam, amelyen eddig még nem jártam. Egy teljesen ismeretlen környékre tévedtem.
Egy családi ház előtt nagy, gondozott előkert volt, különböző rózsákkal teli kerülővel, a kerítés mellett pedig egy hihetetlenül magas napraforgó tornyosult. Úgy becsültem, hogy jóval több mint két méter. Nagy és nehéz virágzata felülről hajolt át a kerítésen, mint egy ívlámpa.
Megálltam és felnéztem rá. És mintha ő is visszanézett volna rám barátságosan.
’Csodálatos és ragyogó vagy, mint a nap’, gondoltam. ’A magjaid tökéletesen rendeződnek el harmonikus sorokban. Hogyan hoztad létre ezt a tökéletességet? – ez rejtély a számomra. Szeretném megfejteni ezt a rejtvényt, ami úgy érzem, választ is rejt magában számomra.
’Sokan megállnak, amikor meglátnak engem. A magjaim sorai gondolkodásra késztetik őket’, válaszolja nekem.
’Igen’, mondom, ’engem is. Hogyan tudod ezt ennyire pontosan csinálni – tudsz számolni?’
’Nem tudom, mi az a számolás’ válaszolja, ’de amikor megszülettem, kaptam egy ötszöget.’
’Egy ötszöget?’ kérdem, ’mi köze van annak a magjaid elrendeződéséhez?’
’Mielőtt a magok kezdenének kialakulni, először az ötszög jelenik meg középen.’
’Hogyan alakulnak ki a spriálok? A nap pályáját térképezed fel velük?’
’Nem, a spirálok éjszaka alakulnak ki.’
’Talán a legtávolabbi messzeségbe nézel – ahol a spirálködök vannak?’
’Meglehet. Amikor a magok elkezdenek sorokba rendeződni, mélyen megborzongok és végtelenül boldog vagyok. Úgy érzem először egymás körül táncolnak, majd lassan megtalálják a helyüket.
‘Te mit kaptál a születésedkor?’ kérdi a napraforgó tőlem egy kis szünet után.
’Nem tudom – kaptam valamit ajándékként a születésemkor?’
’Hát persze! Mindenki kap valami különleges ajándékot: … mi virágok, a fák… az állatok … a madarak … a bogarak … a kövek… Mindenki kapott valami egészen különlegeset. Úgy hallottam, hogy ti emberek kaptátok a legtöbbet. Tudtok látni, hallani, érezni, tevékenykedni, sétálni – sőt azt mondják, ’gondolkodni’ is tudtok. Én nem tudom mi az, de valami csodálatos dolognak kell lennie.’
Némán állok. Tényleg hallottam, hogy egy napraforgó beszél hozzám – vagy csak képzelődöm? De hogyan lehetséges ez – egy csillagköd képe egy napraforgó magjainak soraiban? Le kell ülnöm.
’Tudjátok, ti emberek, hogy hogyan keletkezett a világ?’
’Igen, a tudósok kiszámították, hogy körülbelül 14 milliárd évvel ezelőtt volt a Nagy Bumm, ami az általunk ismert világot létrehozta.’
’Haha’, nevetett a napraforgó hangosan, ’te tréfálsz! Ilyet még sohase hallottam eddig … egy nagy bumm. Az egész világ úgymond egy nagy bumm által keletkezett. – Még sohase nevettem életemben, és most nevetnem kell … egy nagy bummból! … nahát, ez igazán vicces!’
Amikor megnyugszik ismét, azt mondja: ’Még a nevetést sem ismertem eddig, és azt, hogy miért kell nevetni … Most már tudom. A nevetés egy csodálatos dolog, valami felszabadító! – De nem gondoltad komolyan, amit mondtal, igaz?’
’De igen, a legtöbb tudós komolyan gondolja és ezt tanítják az iskolákban.’
’Nem kérdezik meg a gyerekek, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt?’
’Teljesen igazad van, általában ez az első kérdés, és ahogy tudom, nincs rá kielégítő válasz, csak kitérő elméletek.’
’Senki sem beszélt a tudósoknak Istenről, a világegyetem teremtőjéről?’
’De igen, de a legtöbbjük mellőzi az istenhitet, gyerekjátéknak tekintik. És ha egy tudós Istenről, mint teremtő erőről beszél, hamar kizárják.’
’Ó, Istenem! – kiált fel a napraforgó, ’én azt hittem, hogy ti emberek vagytok a világ legfelsőbb, legnemesebb és legokosabb lényei. Most pedig azt mondod, hogy az emberek nem hisznek Istenben. Minden teremtmény, a legapróbb bogártól a legnagyobb sasig, hisz a Teremtőben; nem csak hisznek benne, hanem ismerik is testük legutolsó sejtjéig.
Szóval azt mondod, az emberek nem hisznek Istenben. Ez szörnyű lehet, nagyon szomorú! Mélyen meg vagyok rendülve. Egy pillanattal ezelőtt még rázott a nevetés, most pedig halálosan szomorú vagyok, szomorúbb, mint eddig bármikor az életemben. – Hogyan lehetséges az ilyesmi?’
’Nem minden ember gondolkodik így, de sokan közülük, és a tudósok is, gyakran nyilvánosan tagadják, hogy hisznek Istenben, de a személyes beszélgetések során elismerik, hogy hisznek egy teremtőben.’
’Talán nektek embereknek át kellene mennetek ezen a sötétségen, hogy megérezzétek az Atya hiányát és vágyakozzatok utána? Talán … ’
– Tetszik önnek a napraforgóm, uram? Pompás példány, nemde? Büszke vagyok rá!
Megrezzenek – nem is hallottam a gazdát közeledni.
– Ööö, igen … nagyra nőtt példány … igazán szép példány … gratulálok!
Szedem össze magam.
– Igen, tudja, én nyugdíjas biológus vagyok és már gyerekkorom óta termesztek napraforgókat. Nagy örömet jelent látnom, hogy milyen nagyra nőnek egy apró magból.
– Ismeri a magok elrendeződésének titkát? Látja, kétfelé ívelő sorokba rendeződnek, és mindig pontosan 34 spirál hajlik jobbra és pontosan 55 spirlál hajlik balra. Már kisfiúként is megszámoltam őket és csodálkoztam, hogy a számuk mindig pontosan ugyanannyi.
– Az ember azt gondolhatná, hogy a napraforgók tudnak számolni – vetem közbe.
– Pontosan – de ez természetesen badarság. Mellesleg ez a két szám, a 34 és az 55 a Fibonacci sorozat része. Talán már hallott róla? A két előző szám összeadásával kapjuk meg a következő számot. Ebben a nagyon egyszerű sorozatban rejlik az aranymetszés.
És a kollégáim már azt is felfedezték, hogy a napraforgómagok ívei olyan szögben dőlnek, ami pontosan – 0,01 fok pontossággal! – megfelel az ötszög szögének. Ez bámulatos, és azt bizonyítja nekem, hogy még sok csoda rejlik a természetben, ami megfejtésre vár. És a legnagyobb rejtély talán az ember, nemde? De miért álldogálunk itt a kerítésnél, meghívhatom önt egy csésze kávéra vagy teára, ha megengedi? – és kinyitja a kert kapuját.
– Igen, örömmel – felelem és belépek. Még egyszer megfordulok a napraforgó felé, és mintha egy mosolyt látnék a virágzatában. De valószínűleg csak képzelődöm.
Becsukom magam mögött a kertkaput. Itt egy új történet veszi kezdetét, de arról majd máskor.
