A Szeretet az egyetlen viszonylat, ami rávilágít magára az Igazságra, noha láthatatlan a szemünk számára.
A szeretetről itt átfogóbb értelemben, mint erőről van szó, ami számtalan formában képes megnyilvánulni: például olyan erőként, ami a művész és az alkotás belső dimenziója között spontán keletkezik; vagy érzésként, amikor rokon lelkek felismerik egymást; vagy a szív lángjaként, ami bármikor meggyulladhat ott, ahol harmónia, egyetértés és együttérzés kapcsolódik egymáshoz. Azonban finomabb módon is megnyilvánulhat, amikor megnyitjuk magunkat a természet, mint élőlény számára, ami a belső életünkben tükröződik és amellyel egyetlen szent lélegzetben osztozunk.
A szeretet – ha jelen van és megnyilvánul – az egyetlen jelenség, ami eredendően tiszta. Az egyetlen, ami nem visel sem álarcot, sem hamis felépítményt. Nem ismer mestert vagy szolgát, és láthatóan közömbös azok iránt a merev, hajlíthatatlan fizikai és kozmikus törvények iránt, melyek az anyagot fogva tartják.
Mivel a szeretet nem fogalom, hanem valóság, olyan mint egy oázis, ami enyhíti a szomjazót, mint egy világítótorony, ami utat mutat a veszélyben lévő hajónak, mint egy megmentő holdsugár, ami áthatol a sötét és viharos éjszakán, ha egy eltévedt utazót az a veszély fenyegetne, hogy végleg beburkolja a sötétség.
Általános vélemény szerint a szeretet az egyetlen dolog, ami reményt ad mindazoknak, akik elvesztek létük labirintusában és kiutat keresnek.
Mégsem mondhatja senki, hogy valaha is látta a szeretetet, mivel a szeretet csak belsőleg érzékelhető és fogható fel.
A szeretet tünékeny rejtély, noha tagadhatatlanul létezik. A mennyei dinamika minősítés nélküli csodája. A kristálytiszta tünékenység édes talánya.
Noha a gépies, akadémikus tudomány nem ismeri el annak a létezését, ami nem látható, mérhető, vagy szedhető részekre, az emberiség azonban sohasem tagadná egy olyan láthatatlan jelenség létezését, mint a szeretet.
A szeretet láthatatlansága a láthatatlan világ valódiságának a bizonyítéka.
A szeretet különös, elpusztíthatatlan és tagadhatatlan természete ily módon nyomra vezeti az emberiséget, közvetlen bizonyítékát nyújtva Isten létezésének, vagyis az Igazság jelenlétének.
Az Igazság tagadhatatlan ugyan, mégsem kényszeríthető bele semmiféle alakba, mintába vagy tervbe.
A személyiség végtelen számú álarca romlandó képzelődés, ami elkerülhetetlenül halálra van ítélve, míg az Igazság önmagában létezik és hűen kitart önmaga mellett.
A szeretet létének elismerése ezért magában foglalja az Igazság létéről való meggyőződést is. A szeretet és az igazság közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Az egyik a másiknak a tükre.
Végső következtetésként, mélyebbre hatolva, hadd idézzük Panikkart, aki Ghandi egyik megállapítását hangsúlyozva, nagyszerű és kétségtelen felismeréssel jelenti ki, hogy Isten nem igaz, hanem maga az Igazság Isten.
