Létezik egy teremtési terv, amelynek alanyai vagyunk?
Emlékszem olyan pillanatokra az életemben, amikor a dolgok nem úgy történtek, ahogyan reméltem vagy ahogy elterveztem, és utólag – sokszor évekkel később – gyakran rájövök, hogy ami történt, az a javamra vált. Nem is tervezhettem volna jobban. Ilyenkor az a bizonyos érzésem támad, hogy létezik útmutatás. Minél több hasonló tapasztalat ér, annál jobban kezdek bízni ebben az útmutatásban, és hagyom, hogy vezessen.
De ki vagy mi vezérel engem? És hová vezet? Van ebben szabadság?
Amikor megcsodálok egy teljesen kinyílt virágot, egy pillanatra elfeledem, hogy nemsokára elhervad és elszárad. Amikor a hervadt virágot nézem, az elmúlt szépségét gyászolom.
De a virág szépsége valóban elmúlt? Nem lehet, hogy tovább él a növény mátrixában?
A magja előkészíti a talajt a benne lévő lehetőségek újabb kibontakozásának. A növény következő megjelenésének, növénytípusának terve már benne van a mikrostruktúrájában, a molekuláiban. Amit a szemem és az érzékeim észlelnek, az mindig csak egy pillanatnyi állapot.
A növény tehát ráébreszt arra, hogy egy terv, egy teremtési terv működik benne.
Velem, a mikrokozmoszommal (örökkévaló léleklényemmel) is ugyanígy kell lennie, ha elfogadjuk az újjászületés törvényét. A mindig újabb formában megjelenő folytonos létezés, vagyis a reinkarnációs szakaszok egy terv szerint kell hogy végbe menjenek, annak a típusú teremtménynek a segítségeként, amelyik információként megtalálható a test minden sejtjében és atomszerkezetében.
Ez a fejlődés egy automatikus folyamat?
Úgy élek, mint egy robot, még akkor is, ha úgy érzem, hogy amit teszek, azt én terveztem és én magam akartam?
A szabadság annál nagyobb, minél jobban megismerjük önmagunkat
A svájci regressziós terapeuta, Alexander Gosztonyi szerint minden lélek az isteni Szellem impulzusaiban részesül, ami feszültséget kelt benne és reagálásra készteti. A Szellem aktív és impulzusokat ad a vele szemben passzív-reaktív lélek számára. A lélek igyekszik visszanyerni a szellemi impulzusok által megbolygatott nyugalmi állapotát. Az önmegvalósítás akarata belé van fektetve – mint a Szellem egyik aspektusa. Ily módon, kognitív képességei mértékében döntési lehetősége van. Képes „védelmet” keresni a szellemi impulzusokkal szemben, ahogy ezt sok ember teszi, azaz képes a figyelmét védekezésként más felé terelni és egy másfajta utat választani.
Tehát nem vagyunk bábok; egy olyan úton járunk, ahol a szabadság annál nagyobb, minél jobban megismerjük önmagunkat. Ez pedig azt jelenti: közeledünk és elérjük spirituális központunkat, a Szellemet.
Gosztonyi kifejti:
Ahhoz, hogy a lélek spiritualitásra tegyen szert, rendelkeznie kell némi függetlenséggel és képesnek kell lennie az önálló cselekvésre. A lélek csak akkor válhat képessé erre, ha többé nem csupán passzívan részesül a Szellem tevékenységének teljes mértékében, annak csupán előnyeit élvezve, hanem ha – egy bizonyos mértékben – képes átvenni a Szellem szerepét és tudatosan aktívvá válni. Ehhez a Szellem hatásának egyre nagyobb teret kell adnia önmagában, azaz növekvő tudatossággal meg kell nyílnia feléje. Ez pedig nem jóakarat vagy kellő erőfeszítés, hanem belső érettség kérdése.
A belső érettség növekedése mindig annak a dimenziónak a kiterjedését jelenti, amit a lélek hajlandó a Szellem tevékenységének a rendelkezésére bocsátani. A lélek növekedése elsősorban szellemi dimenziójának növekedéséből áll. Ennek következtében a személy spirituális életereje is megnövekszik és belső szabadságának tere kitágul. [1]
Ha követjük ezt a gondolatmenetet, akkor mindkettő létezik: az Isteni terv, és az isteni lélek szabadsága, hogy tevékeny módon megvalósítsa ezt a tervet és végül maga is teremtővé váljon.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (Máté 5:48)
Spirituális fejlődésem érettségi fokától függően a bennem élő isteni lélek által közvetített terv egyre inkább eljut hozzám. Minden megtett lépés után egy újabb távlat nyílik meg számomra. Továbbá lelkemnek a terv ismeretében erőt is adnak ahhoz, hogy megújult tudatossággal vegyen részt annak teljesítésében.
Most már olyannak láthatom embertársaimat a valós létállapotukban, mint egy Istenné váló lény pillanatfelvételeit. Újfajta felfogásom szerint „Az út a cél”, ahogy Konfuciusz mondja.
__________________
[1] Alexander Gosztonyi: The Great Book of the Soul, [A lélek nagykönyve] 19. fejezet: Spirit and Spirituality [Szellem és szellemiség]
