Ez a cikk válaszként íródott azokra a kiterjedt és rendkívül heves vadonbeli tüzekre, amelyek Ausztrália különböző részein támadtak az elmúlt két hónap során. Két vagy három év kemény szárazság után az ország nagy része csontszáraz és a főleg illóolajban gazdag eukaliptusz fákból álló növényzet hevesen és nagyon gyorsan ég. Ez természetesen világméretű jelenség és ugyanúgy vonatkozik az Amazonas menti, Spanyolország-beli, kaliforniai, valamint Kanada és Szibéria északi részén, és egyéb helyeken keletkezett tüzekre is.
Ha mi teremtjük a saját valóságunkat, akkor lehet, hogy mi, emberek vagyunk felelősek ezeknek a tüzeknek a létrejöttéért? Hogyan?
Ami a tüzet illeti, Buddha világosan megmondta, hogy mi emberek mindannyian hajlamosak vagyunk önző vágyaink tüzében égni. Ha azt a múltat nézzük, ami a jelenlegi helyzethez vezetett, az egész nem más, mint olyan énközpontú választások okainak és okozatainak a láncolata, egyik láncszem a másik után, egyénileg éppúgy, mint társadalmilag, aminek ez lett az eredménye. A jelenlegi körülmények, amelyekben most mindannyian élünk, és a közös dráma, ami a körülöttünk lévő világ képernyőjén bontakozik ki a szemünk láttára.
Az énközpontú gondolkodás önző érzésekhez vezet és ezek az önző szenvedélyek és asztrális viharok irányítják az életünket – amit mi életnek képzelünk, de ami inkább drámához és fájdalomhoz való ragaszkodás. A vágyak tüzében égünk! A kielégületlen élet kiolthatatlan tüzében, amiről Buddha beszélt – dukkha – „az egész élet szenvedés”… kielégületlen azért, mert az egész nem más, mint átmeneti jelenségek múló parádéja, melyek sohasem fogják kielégíteni a szívünkben lévő vágyakozást… az el nem múló szeretet iránt, az igaz belátás és bölcsesség iránt, az igazság ismeretéből fakadó bátorság és az aszerint való élet iránt. Bárcsak világosan felismernénk és megértenénk azt az igazságot, hogy ezeket a dolgokat sohasem találhatjuk meg a külső világban, bármit teszünk is érte… mert ezek a dolgok egyáltalán nem találhatók meg itt.
Inkább belül kellene keresnünk ezeket az örök értékeket, mert az az egyetlen hely, ahol megtalálhatjuk őket. Ez azt jelenti, hogy szembe kell fordulnunk azzal a hazugsággal, miszerint csak a fizikai és mérhető dolgok valódiak. Mivel van egy finomabb valóság, ami mindannyiunk számára elérhető – láthatatlan, mégis sokkal valódibbként tapasztalható meg, mint a körülöttünk lévő világ.
S ha megfordulunk és szembenézünk ezzel a lehetőséggel, és megnyílunk ennek a tapasztalatnak a számára, elengedve minden külső jelenséghez való ragaszkodást, akkor világosan látni fogjuk, hogy ki kell ürítenünk önmagunkat ahhoz, hogy eloltsuk az énközpontú vágyak dühöngő lángjait és ezáltal megtaláljuk azt a csendes, belső békét, amelyből az életünk származik.
Amikor megtaláljuk ezt a nyugodt, belső békét és tudatosan azt választjuk, hogy benne legyünk és belőle éljünk, átadjuk neki minden énközpontú törekvésünket, akkor a világ megszabadul az énközpontú kivetítések terhétől, és a valódi rendje végre helyreáll. Az önző vágyak tüzei kialszanak és a Szeretet gyengéd tüzei lépnek a helyükbe.
A szivárvány annak az ígérete, hogy a bolygóméretű változás többé nem vízözön által fog bekövetkezni. Hanem a jövendölés szerint a következő változást tűz fogja előidézni – a Lélek tüze, ami a választásaink következményeivel való szembesítés által tudatossá tesz minket.
Vajon a fizikai világ vadontüzei valamilyen módon kapcsolatban állnak ezzel? Vajon az emberiség tudatállapota befolyásolja a föld légkörét, beleértve az időjárást és a klímaváltozást? S ha igen, milyen mértékben?
Érdemes ezen elgondolkodni…
