Osszián verseit James Macpherson [1] tette híressé, aki a 18. században talált rá Osszián gall [kelta] hőskölteményére. Az azonban kérdéses, hogy ezeket a verseket valóban Osszián írta-e, vagy Európa Macpherson révén ismerte meg a keltákat.
A kelta nép lelkének szellemi fejlődése – 15. rész
(vissza a 14. részhez)
Azok a versek, melyeket Macpherson tárt a világ elé, rendkívül népszerűek voltak abban az időben, Goethe és Herder is nagyra értékelte őket, és nagy hatással voltak a német romantikára. Sőt Homérosz műveihez hasonló értékűeknek tekintették. Még Bonaparte Napoleon is ismerte, és a festő Ingrest bízta meg azzal, hogy fesse meg „Osszián álmát”.
Lady Augusta Gregory [2], aki a nagy ír mondákat elsőként írta át köznyelvre, meséli el könyvében Osszián anyjának csodálatos történetét.
Az őzzé változtatott leány története
Osszián apja, az ír Fianna családbeli Fionn, egy vadászat alkalmával találkozik egy őzzel, amelyik este szépséges nővé változik át. A nő elmondja, hogy a múltban visszautasította egy gonosz druida szerelmét, aki bosszúból őzzé változtatta őt. Egy szolga megsajnálta és azt ajánlotta neki, hogy csatlakozzon Fianna klánjához, akkor a gonosz druida elveszti a hatalmát felette.
Itt meg kell említeni, hogy a gonosz druida miért veszíti el a hatalmát, amikor az őz Fianna klánjához csatlakozik.
Ha valaki ehhez a klánhoz kívánt csatlakozni, akkor beavatottá kellett válnia. Fianna azt jelenti hontalan, olyan ember, akinek nincsen hazája. A „hontalan” elnevezés minden időkben egyetemes fogalom volt és azt jelenti, hogy itt egy misztériumiskola tanulójával van dolgunk.
Aki hontalanná vált, az szakított a családjával, a saját klánjával, amelyben született és önként csatlakozott Fianna klánjához.
A Fianna klán tagjai között lévő kapcsolat szellemi természetű volt. A Fiannák valójában nagyobb hatalommal rendelkeztek, mint a gonosz druida, ezért hivatkoztak az őznek erre a társaságra.
Amikor az őz a Fiannával találkozik, akkor újra azzá a szépséges nővé változik, aki egykor volt. Finn beleszeret, még a vadászatról is ünnepélyesen lemond, és feleségül veszi.
Egy nap, amikor a férje nem volt otthon, az asszony megint eltűnt. Finn hét évig kereste, de nem talált rá szeretett feleségére. Egyszer aztán egy meztelen ifjúba botlott, akire a kutyái találtak rá. A fiú nagyon szép volt, de nem tudott beszélni, és Finn a felesége vonásait ismerte fel benne. Magával vitte a fiút, és amikor az beszélni tudott, elmondta a különös történetét. A fiút egy őz nevelte fel, akit nagyon szeretett. Néha jött egy ember és beszélt az őzzel, de az mindig elzárkózott előle. Ekkor az ember méregbe gurult és egy nap megverte az őzet egy mogyorófavesszővel, úgy, hogy az kénytelen volt követni őt. A fiú utána akart menni, de nem tudott megmozdulni. Az őz szomorú könnyekkel nézett rá. A fiú az erdőben maradt dühösen és csalódottan siránkozva, aztán elvesztette az eszméletét, amíg Finn kutyái rá nem találtak és fel nem ébresztették.
Finn Ossziánnak nevezi el a fiút. Az Osszián, illetve Oisin név azt jelenti „őzecske” és ez találó név egy olyan fiú számára, akinek az anyját őzzé varázsolták. Osszián csodálatos verseket írt a klán számára és később a Fianna család egyik legjobb harcosává vált.
A következő vers, amit James Macpherson tett közzé, Osszián művei közül való:
Ó te, aki az égen gördülsz tova,
Kerek vagy, mint apáim pajzsai!
Amikor te ragyogsz, ó nap!
A fényed örökkévaló!
Amikor csodás szépségedben megjelensz,
A csillagok elrejtőznek az égen,
A hold sápadtan és hűvösen
Merül a hullámokba nyugaton,
Te pedig egyedül haladsz utadon.
Ugyan ki lehetne hozzád fogható? [3]
Osszián verseit az Ossian Society [Osszián Társaság] tette közzé a XIX. században és onnantól kezdve rendkívül népszerűvé váltak. Az európaiak megismertek egy tündérekkel, istenekkel és démonokkal teli, rég elfeledett világot. Várható volt, hogy ezek a történetek nagy jelentőségre tesznek szert. Az emberek ezeket a történeteket más mitológiákkal is kezdték összevetni, de ez bonyolult és szinte lehetetlen volt.
Mindenesetre világossá vált, hogy a mitológiák a kereszténység előtti időkből származnak és főszereplőiket az istenek közvetlen leszármazottainak, Avatároknak kell tekintenünk. Ők az istenek reinkarnációi voltak emberi testben. A reinkarnáció fájó téma volt a keresztény írók számára, ezért ebből sok bonyodalom származott. A történeteket megváltoztatták, néha a menny és a pokol elképzeléseihez igazítva azokat.
Cuchulainn például, a monda szerint, Lug isten megtestesülése volt. Az íreket egyáltalán nem zavarta az a tény, hogy egy alak egyszer emberként egyszer pedig istenként jelent meg. A nagyfokú tisztánlátással rendelkező emberek ezeket a történeteket egyáltalán nem találták furcsának.
(folytatás a 16. részben)
_______________
Források:
[1] James Mac Person, The Works of Ossian [Osszián művei], 1765
[2] Lady Augusta Gregory, Gods and fighting men [Istenek és harcosok], 1905
[angolul elérhető e-book (Gutenberg-projekt)]
[3] The poems of Ossian (nls.uk) [Osszián versei] – angolul letölthető: itt
[4] Hans Gsänger, Irland. Insel des Abel. Die irischen Hochkreuze [Írország. Ábel szigete. Az ír nagykereszek], Verlag Die Kommenden, 1969
[5] Jakob Streit, Sonne und Kreuz [Nap és kereszt], Freies Geistesleben, Stuttgart, 1977
