A vallás az ismeretnek az a területe, amelyik meg meri válaszolni azt a kérdést, hogy mi történik a halál után. Majdnem annyi válasz létezik erre a kérdésre, mint ahány vallási felekezet, amelyek közül néhányat vezető szerepűnek is nevezhetünk, tekintve a követőinek nagy számát. Ami azonban az onhemonkandirét, a dél-amerikai guarani indiánok hitét, valamint az endúrát, a dél-franciaországi katárok hitét illeti, ezekkel egész más a helyzet, mert ezek az ember feltámadására és az én illúziójának a halálára vonatkoznak. S noha ez a kétféle felfogás olyan emberek között alakult ki, akik földrajzilag és időben is távol állnak egymástól, lényegében mégis hasonlóak.
A guaranik között széles körben elterjedt hit az onhemonkandire, ami nyugati szemmel nézve azt jelenti, hogy az örök élet elnyerhető még a földi élet során. Ez egy olyan folyamat, ami az apecatu ava-porã-t, vagyis az ember szent útját és az araguijé kandiré-t, a keresztény hit szerinti feltámadást foglalja magába, de azzal a fontos kikötéssel, hogy ez a feltámadás nem a fizikai halál után következik be, hanem még az földi élet során elérhető.
A még élőként való feltámadás paradoxonnak tűnik, de ennek hitében a különböző néven működő keresztény felekezetek is megegyeztek a történelem során. A katár közösség például, amelyik Franciaország déli részén virágzott a tizenkettedik században és akiket albigens néven is ismertek, a belső kereszténység elveit vallotta. Ők egy olyan folyamatról beszéltek, az endúráról, amelynek segítségével az ember meghalhat az énjét illetően és feltámadhat, illetve újjászülethet egy új lényként. Az endúra véghezvitelével és beteljesedésével kialakul egy kapcsolat az újjászületett keresztény ember és Isten szelleme között, egy olyan kapcsolat, ami a tökéletesség útját nyitja meg az illető számára. Nem csoda, hogy a katárokat eretnekeknek bélyegezte a hivatalos egyház, mivel a katárok a Krisztusban való közvetlen és bensőséges kapcsolatban hittek, ami jelentősen csökkentette az egyháznak, mint közvetítőnek a szerepét Isten és a teremtményei között. Nem ismerték el a katolikus teológia hierarchiáját, saját közösségüknek viszont látszólag saját hierarchiája volt a szimpatizánsoktól kezdve a perfektekig, ez pedig elfogadhatatlanná vált az akkori kor uralkodó hatalmai számára, akik ugyanezekre a teológiai elvekre támaszkodva alapították meg a saját intézményeiket.
A guarani misztériumokkal, az onhemonkandire-vel áll összefüggésben a gonoszság nélküli föld, Iwi Maraê létezésének hite. A nem túl távoli múltban ez a hit volt az oka annak, hogy a guarani indiánok Dél-Amerika különböző régióiba vándoroltak. A kivándorlók számára az a földrajzi terület, ahol Iwi Maraê-t megtalálhatják feltehetően bárhol lehetett a saját földjükön kívül. Ebben az értelemben ez a fogalom összefügg a zsidó hitvilág Ígéret Földjének a fogalmával.
Ennek ismeretében érthető, hogy sok guarani is azt hitte, hogy a fizikai testben elérhető halhatatlanság egyben a fizikai test halhatatlanságát is jelentené, éppúgy, ahogy sok keresztény is azt hiszi, hogy mivel meg lettek váltva, a jelenlegi testük megmarad, amikor az Ítélet Napja eljön, és elnyerik a halhatatlanságot.
Tudjuk azonban, hogy a feltámadás és az örök élet fogalma még a keresztények között sem volt egyértelmű. A korai keresztény korban, bizonyos gnosztikus mozgalmakkal összhangban, a katárok Jézus életének eseményeit egy belső folyamat jelképeinek tartották, amit minden jelöltnek meg kell valósítania, aki az örök életre törekszik. Ezért a brazil kutató, Joene Saraiva szerint a perfektek (katár beavatottak) azt tanították, hogy „a felszentelt test nem Krisztus teste volt, a halott test nem fog feltámadni, a keresztelő és a házasság nem vezet megszabaduláshoz, és a katárok hittek egy új menny és új föld eljövetelében”.
Az is ismert, főleg Kaká Werá munkájának köszönhetően, aki közzétette a guaranik bölcsességét, hogy az onhemonkandire-ről szóló tanításoknak szintén jelképes jelentésük van. Iwi Maraê, a gonoszság nélküli föld keresése az egyén szellemi utazására vonatkozik, hogy visszatérjen az eredeti állapotába. Ez az utazás magába foglalná az arandu, vagyis a testi alak elhagyását, ami a szellemi folyamat vége. Így a feltámadás számukra éppúgy, ahogy a katárok számára, egy belső valóság, egy új tudat, az újjászületett lény tudatának felébredését jelenti, ami nem korlátozódhat a fizikai test kívánalmaira. Ez még a földi élet során elnyert feltámadás ugyan, de messze túlmutat ennek az életnek a látóhatárán.
A jelenlegi inkarnáció (hogy egy számunkra ismertebb kifejezést használjunk) során elérhető örök élet hite még ma is él, mind a guarani nép, mind pedig az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának gnosztikus keresztényei között, akik egy bizonyos fokig a katárok szellemi örökösei. Az ígéret földjének, illetve a gonoszság nélküli földnek a keresése sokkal több, mint egy ezeréves ígéret beteljesedésére való várakozás – ez az újjászületés megvalósításának az előfeltétele, ami biztosítja a valódi élethez való eljutást. Mivel „Azok, akik azt mondják, hogy először meg kell halniuk és aztán majd feltámadnak, tévednek. Ha nem nyerik el a feltámadást még az életük során, semmit sem nyernek el, amikor meghalnak.” (Péter Gnosztikus Evangéliuma).
