Este van, ülök a kényelmes, meleg szobánkban, a kályha üvegén keresztül nézem az égő tűz élénk és fényes lángjait. Kint hideg és sötét van.
A tűz felmelegít és biztonságos, kényelmes légkört teremt számomra.
A tüzet nem látni, amíg az egyik tűzgyújtó pálcika
meg nem dörzsöli a másikat, bár a tűz
rejtve marad a pálcikában. Ugyanígy az Úr is
mindaddig rejtve marad a testben,
Amíg a misztikus mantramon keresztül fel nem tárul.
(Shveteshvatara Upanishad)
Az élénk narancssárga lángnyelvek erőteljes, mohó hévvel lobbannak fel. Mozgásuk rejtett, egyenletes táncritmust követ. Villódzó játékukban van valami izgató és egyben furcsán megnyugtató is.
Megpróbálom elképzelni, milyen fenyegető, mégis életbe vágó szerepet játszott a tűz eleme a korábbi korok emberében. Hogyan jöttek össze a tábortűz körül vagy otthon a kandalló előtt ülve, hogy fontos híreket, mulatságos vagy baljós meséket osszanak meg egymással. Vagy mennyire védtelenek voltak a tűzvészek pusztító lángjaival szemben, elvesztették otthonukat és minden vagyonukat (anélkül, hogy katasztrófavédelem és háztartási biztosítás révén enyhíthetők lettek volna a károk). Hogy még ma is, a világ számos régiójában, tűzlövedékek záporoznak az emberekre, és tönkreteszik minden reményüket és jövőjükre vonatkozó terveiket.
A rádióban bejelentették, hogy 2022 végén a németek becslések szerint 120 millió eurót költöttek volna szilveszteri tűzijátékra. Mi motiválja az embereket ilyen irdatlan összegek kiadására? Milyen varázsa van a tüzes látványnak?
Kínál-e levezető csatornát, amelyen keresztül minden elfojtott félelem és feszültség feloldódhat? Lehetséges, hogy ősi időkből származó ereklye, amikor az emberek még azt hitték és remélték, hogy a tűz és a füst mágiájával el tudják kerülni a katasztrófát és száműzhetik a démoni erőket?
Közben egyenletes izzás világítja meg a kályha fahasábjait, hol itt, hol ott kékes fénybe burkolózva. Végül fehér hamu marad, ami lassan kihűl.
Hagyom, hogy gondolataim elkalandozzanak, képek merüljenek fel és halványuljanak el bennem.
Hogyan működik bennem, az életemben a tűz elem?
A Biblia jól ismert szavaira emlékezve „meleg” vagyok-e – vagy esetenként „hideg”? Vagy akár „langyos”?
Van-e valami az életemben, amiért valóban égek?
A múlt légköri archívumainak hátborzongató képei máris a lelkemben tolonganak: tüzes fanatikusok és önsanyargatók, gyűlölködő tömegek fáklyái, lángoló máglyák… a pusztulás szörnyű képei.
Aztán vannak szent tüzek, amelyeket templomi terekben égetnek, és papnők őriznek.
Megszentelt, jelképes aktusként jelenik meg előttem egy hétágú kandeláber [gyertyatartó] rituális meggyújtása.
Ez bennem is megtörténik, a saját lényemben?
Vajon az a tűz ad-e erőt nekem a cselekvéshez, melyet a szívemben lévő nap és a tudás fénye világít meg?
Milyen tüzes folyamatoknak kell ezt megelőzniük, hogy ez az életem valódi tényezőjévé váljon?
A szent hagyományok legkorábbi kezdete óta a tüzet az áldozati rítusokkal hozták kapcsolatba. Ha a régi időkben az ilyen tűzszertartásokat elragadtatott nézők jelenlétében ünnepelték, akkor számomra úgy tűnik, hogy napjainkban a tűz misztériuma saját belső lényünkbe tolódott át. Az emberi lényben megnyilvánuló ős vágyakozásnak tekintem, hogy túllépjen az egymással ellentétes és ellenséges erők által uralt durva anyagi életterület korlátain, alacsonyabb természetünk fogságán, és visszatérjen az eredeti élet szellemi erők által vezérelt magasabb rezgéseihez.
Rainer Maria Rilke utolsó, a közelgő halállal szemben írt versének szavai jutnak eszembe:
…ahogy Szellemben égtem, lásd, égek
benned; a fa sokáig ellenállt,
hogy átadja magát a te lángoló tüzednek,
de most táplállak és benned égek…
Megélhetjük-e még az életünk során ezt a tűzhalált – nem egyszer, hanem sokszor? Naponta?
Vajon az élmény felkiáltásra késztet bennünket – mint Rilke versében:
Még mindig én égek felismerhetetlenül?
A megtisztulás tüze rendkívül pusztító erejű folyamatként élhető meg. A hindu mitológiában a teremtő és pusztító erők kéz a kézben járnak, amit Síva isten, de női istenségek is képviselnek különféle félelmetes megnyilvánulásokban: Kali, Durga vagy Chamunda Devi is, aki az Asurák hatalmas démoni erői felett győzedelmeskedik az istenek nevében.
Az effajta drámai tevékenység nem utolsó sorban saját belső lényünkben játszódik le.
Ha bizalommal átadjuk magunkat neki, akkor a sötét és ellenálló lélek-aspektusok, a szentségtelen érzelmek és szenvedélyek, valamint a korábbi inkarnációk karmikus maradványai teljesen megtisztulhatnak és eléghetnek a bennünk jelenlévő és munkálkodó tüzes isteni erők emésztő lángjai által.
Amikor megnyílunk az ibolyaszínű láng varázsa előtt, fokozatosan átalakulunk, finom lényünk minden síkján és fizikai testünk minden sejtjéig.
Örömmel járulhatunk hozzá ehhez a titokzatos átalakulási folyamathoz, melynek végén egy isteni tudattól izzó emberi lény keletkezik bennünk.
Lelkünk tűzmadara, mint főnix a hamuból, felszabadultan kel új életre.
A „titkos tűz” alkímiai folyamata csendben és burkoltan zajlik. Mindezt nem kell külsőleg bemutatni vagy elmondani másoknak. De a bölcs segítők és tanácsadók mellettünk állnak. Az alkímia tudománya szerint a szolgálati tüzet a megfelelő módon kell temperálni, hogy serkentse a belső tűz tevékenységét. Az összeférhetetlen ellentéteket meg kell semmisíteni, hogy egy magasabb síkon való újraegyesülés megtörténhessen.
A szúfi költő, Jelaleddin Rumi dalaiban lénye teljes átalakulásának misztikus elragadtatását énekli:
Az eredmény pedig csak e három szó:
Égtem, égtem, égtem…
Az elme minden önfenntartást célzó szándékának itt csendben kell lennie.
A feltétel nélküli odaadás ily mértékű foka meglehetősen furcsának tűnhet a mai emberek számára. Ám éppen ebben rejlik tűzáldozatunk titka: hálával, szeretettel és szívből jövő örömmel történik.
