„A tisztesség [Ma’at] az Isteni Világosság szívében jelenik meg.” ezekkel a szavakkal jellemzik Ma’at-ot, az igazság, egyensúly és rend istennőjét lakhelyén, a Khargah oázisbeli Ibisz templomban.
Ma’at-ot női ruhában ábrázolják, egyik kezében jogarral, másik kezében pedig egy ankh kereszttel, néha pedig szárnyakkal és strucctollal a fején.
Ma’at az egyiptomi filozófia legmagasabb fogalmát, az igazságot és igazságosságot személyesíti meg: forrás és egyben beteljesülés is:
„Az isteni Rából árad ki szüntelenül, miközben táplálja őt, Rá lényének a közvetítője és egyben lényegének hordozója.”
Ez a kezdet és a vég, más szavakkal a kozmikus tudat, az egyetemes fogalomalkotás és az alapvető bölcsesség (Her-Bak, az egyiptomi beavatott, 16. fejezet).
No de hogyan értendők ezek a szavak a mi emberi világunkban?
Ma’at a megkülönböztető tudat, Ma’at a minden ember szívében lévő ítélőképesség, a kozmoszban és minden dologban lévő Igazság. Az egyiptomi misztériumok megértésének a kulcsa, ami magának az univerzumnak a filozofikus leheletét tartalmazza.
Az afrikai eredetű „maat” szó lefordítva igazságot, igazságosságot, egyensúlyt és rendet jelent. Maga az egyiptomi nyelv igazolja ezt az állítást, ami Ma’at rezgéséhez kapcsolódva az „igazság” fogalmához és jelentéséhez vezet minket vissza. Ma’at tehát tényleg az igazságnak és a rendnek, a harmóniának és az egyensúlynak a képviselője, nélküle ezek a nézetek nem léteznének, mivel Ma’at a káosz ellentéte, így tehát Ma’at magának az univerzumnak a rendje.
Ebben az összefüggésben emlékeznünk kell arra, hogy az egyiptomi hit olyan kozmoszt akart, amelyben abszolút rend van, melynek ciklusai mindig állandóságot és szabályszerűséget mutatnak. Ezért ebben a kozmoszban, Maat-nak hála, minden tökéletes harmóniában állt. Az egyiptomiak tudták, hogy a világegyetem és minden vele kapcsolatos dolog egyetlen elven alapul – azon, amit a görögök később az univerzum alapelvének, vagyis Logosznak (Igének) neveztek. Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige (János evangélium, 1:1).
Ma’at azonban nem csak egy elv volt önmagában, hanem egy olyan valóság, ami lehetővé tette, hogy a nap felkeljen, hogy a csillagok ragyogjanak és az emberek gondolkodjanak.
Mi több, Ma’at bíróként is szerepelt, még az alvilágban is, ahol az elhunyt ember szívét maga Ma’at mérte meg annak a tollnak a segítségével, amit a fejére tűzve viselt.
Ha a halott szíve nem felelt meg Ma’at törvényeinek, akkor Ammut, a krokodilfejű, leopárdtestű, víziló hátú istennő falta fel, aki kész volt minden érdemtelen ember szívét felfalni.
Ha viszont a halott szíve épp egyensúlyban állt Ma’at tollával, ebben az esetben a lélek tisztának volt mondható és Ozirisz elvezette azt a csillagokon túlra. Ez volt az oka annak, hogy sok fáraó hívatta magát „Meri Ma’at-nak”, vagyis „Ma’at kegyeltjének”.
Ma’at és alakja tiszteletére épült egy kis templom Karnakban, Hatshepsut fáraó idejében. Úgy tűnik, hogy az ő idejében Rának szüksége volt Ma’at szerepére és lényegi erejére, hogy fényt, erőt és békét közvetítsen.
Viszont hogyan tudna egy emberi lélek belemerülni Ma’at lényébe? Hogyan lehetne képes egy természeti lény egyensúlyban állni és élni az Egy megnyilvánulásával?
Erre vonatkozólag Ma’at 42 szabályt állított fel egyetemességét megnyilvánítva, ami egyébként nagyon hasonlít a keresztény parancsolatokhoz, de tartalmaz egy olyan kitételt is, amit jelképesen kell értelmezni, mivel szó szerint nem az ember szívéhez szól…
Most azonban menjünk vissza megint a dolgok elejére:
„A tisztesség [Ma’at] az Isteni Világosság szívében jelenik meg.”
Összpontosítsunk most a jelenre.
Miért fontos a szív?
Hol lakik az Isteni Világosság?
Az isteni bölcsesség lényegében a szívben nyilvánul meg, egy szelíd de erőteljes érintés által, ami az egész kozmoszon keresztül visszhangzik.
Az elme felejthet ugyan, de a mag, ami az ember szívébe lett elvetve, sohasem téphető ki onnan, mivel a talajt a Nagy Kertész szeretete és akarata gondozza és védelmezi.
Hasonlóan nyilvánul meg Rá Szeme is: a szem alkalmazkodik a Világossághoz azáltal, hogy a világba vetíti azt a Világosságot, ami lehetővé teszi az ember számára, hogy lásson, ami természetfeletti erőt ad annak az embernek, aki keres, mivel egy másik világból jön: az Isteni világból.
Az isteni Világosság az a fény, ami megmutatja minden dolog varázslatos rendjét.
Ez a mágia egyedi rezonanciát teremt a szív és a szem, két látszólag teljesen eltérő szerv között, melyek szilárdan egyesültek. A szív bölcsessége Világosság formájában vezet a szem sugárzásához.
Ezért úgy tűnik, hogy Ma’at és az, amit képvisel, vagyis a kozmikus harmónia által megnyilvánult rend, összhangban áll a taoista gondolkodással, mely szerint egyensúly akkor keletkezik, ha minden dolog harmonikusan vesz részt az kozmosz egészének életfolyamatában.
Tehát megint csak egy olyan nyelvvel van dolgunk, ami nem ismer határokat. Északról délre, keletről nyugatra, a Szellem ugyanazon a hangon beszél.