Tedd aktívvá és valóságossá!
Mindannyiunkban van – egy apró fényszikra. Nem olyan fény, amit a mindennapi életünk során érzékelünk, azt mindannyian ismerjük. És az ellentétét is, a sötétséget, a fény hiányát. Akkor mi ez a másik fény? Hogyan találjuk meg? Valóban létezik? Igazi?
A történelem során számtalan történet, mítosz és legenda keringett egy másfajta fényről, egy másfajta valóságról, amelyik különbözik attól, amit ismerünk. Legendák, melyeket évszázadokon keresztül, életeken át, embertől emberig, kutúráról kultúrára adtak át. Születésünktől fogva gyermekeknek szóló történetekben hallunk róluk, amelyek minden kultúrában és minden nyelven léteznek. Mesékként, mítoszokként, furcsa történetekként ismerjük őket, ahol úgy tűnik, a lehetetlen is létezik. Történetek, amelyek emlékeztetni kívánnak minket valamire, amit talán már elfelejtettünk, de még mindig magunkban hordozunk valami rejtettnek és védettnek az emlékeként. Egy másik valóság, egy másik hely emlékének a szikrájaként. Intuícióként. Időről időre felszínre tör, felemelkedik a tudatunkba lelkiismeretként, vagy olyan érzelemként, amely furcsamód független az éppen aktuális tapasztalatainktól. Legalábbis látszólag. Gyakran a legmélyebb kétségbeesés pillanataiban tör felszínre, reményt adó fényességként, ami arra ösztönöz, hogy folytassuk. Valami belső tapasztalat, de mégis valami különös és más. Gyakran nem tudjuk megmagyarázni, miért történt, vagy honnan jött, de ott van. Valóságos volt, igaz volt, és az adott pillanatban, talán nagyon kevéssé, de nagyon aktív volt. Aztán eltűnt!
Nem tapasztaltunk-e már mindannyian ilyesfajta pillanatokat? Az általunk ismert életben, világunk jelenlegi kaotikus állapotában nem tapasztaltunk-e már mindannyian hasonlót? Úgy tűnik, mintha nem a mi világunkból származna, és nem is érthetjük meg. De elkísért minket, talán ki is mentett minket a legmélyebb kétségeinkből, tehát nem tagadhatjuk le. Inkább talán vágyakozni kezdünk rá! És ahogy a körülöttünk lévő dolgok továbbfajulnak, elkezdünk vágyakozni, emlékezni rá, egyre jobban. Lehet, hogy kezdjük felismerni és vágyakozni iránta, belülről. Elkezd aktívvá válni, valami, amiben elkezdünk bízni. Eleinte lassan, végül is különös élmény, de jelen van, megtörténik. Olyan, mint egy belső fény, először csak egy apró szikra, ami egyre fényesebbé válik, ahogy érzékeljük, egyre jobban. És így egy új valóságot kezdünk észlelni, egy teljesen más valóságot, egy új belső érzést. Természetesen sokféle érzés van bennünk, sokféle hang, amelyek talán nagyon is ismerősek számunkra az életünk során, némelyek hasznosak, mások kevésbé. De most van valami teljesen más is bennünk, valami egyedi, és valami bennünk tudja ezt, felismeri, hogy ez határozottan más. Valami, ami nem a mi világunkból ered, nem evilági, mégis magában foglalja azt. Fény. Fény, ami a sötétségben ragyog. Lásd meg ezt a fényt te is magadban, ismerd fel, engedd növekedni ezt az elvágyódást.
