Ez egy szeretetről/szerelemről szóló történet.
Ez egy világosságról és sötétségről szóló történet.
Ez egy sokféleségről és egységről szóló vers.
Ezer szeme van az éjnek,
A napnak csak egy;
Mégis a világ ragyogó fénye
A nyugvó nappal aludni megy.
Ezer szeme van az észnek,
A szívnek csak egy:
Mégis az egész élet fénye
Kihúny, ha a szerelemnek vége.[1](Francis William Bourdillon)
Ez nem egy hosszú vers; nyolc sor csupán, két versszakra osztva. Mégis egy nagyon erőteljes és kiegyensúlyozott ábrázolás.
Mi mindannyian a szeretetet keressük. A holléte és a létezése még mindig misztérium a számunkra. A kis herceg azt mondja szeretett rózsájáról: „De én még túl fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, hogyan szeressem őt…”
Bizonytalansági tényező
A tudósok a 20. század elején megállapították, hogy a Heisenberg-féle bizonytalansági elv világunk alapvető tulajdonsága. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelő befolyásolja a megfigyeltet. A spirituálisan orientált emberek azt mondanák, hogy az általunk észlelt valóság a tudatunktól függ.
A természetember, a térben és időben élő ember életének forrása a Nap. A Nap fényével, melegével és megtartó életerejével a szeretet gyönyörű szimbóluma. A tér-idő rendben a Nap rajtunk kívül áll. Az égitestek keringése és forgása miatt minden mindig mozgásban van. A Nap egy bizonyos ponton eltűnik a látóterünkből, hogy később visszatérjen. Amikor a napfény kialszik tudatunkból, akkor az éjszaka ezer szeme kinyílik.
A csillagok varázslatosan ragyognak az égbolton. Az éjszaka tiszta, de hideg: hiányzik a szeretet. A múltba tekintünk. A csillagképek régmúlt idők képét mutatják nekünk, mert a fénynek utaznia kellett hozzánk. Az éjszaka sötétjében tudatalattink erői hatnak ránk. Ahogy a Nap felkel, a szeretet visszatér; új nap születik. Naplementekor mégis a szeretet megint kicsúszik az ujjaink közül.
Örök szerelem
Hát akkor nincs olyan, hogy örök szerelem? A bolygók, és így mi is, széles pályán keringünk a Nap körül. Egy „külső gyűrűben” vagyunk. Reménykedve nézünk a központ, a nap felé, és vágyunk a fényre, a melegre és a szeretetre. Egyfajta kapcsolat, idő- és térbeli bizonytalanság van köztünk és vágyakozásunk tárgya között. Bolygónkkal együtt hátat fordítunk a napnak, és leszáll a sötétség.
Más lenne a helyzet, ha nem a külső gyűrűben lennénk, hanem középen. Ha összeolvadnánk a nappal. Az elmének – a külső gyűrűnek – ezer szeme van, a szívnek – a középpontnak – pedig csak egy.
Első szerelem
Az ember egy rejtély, egy mikrokozmosz, egy miniatűr univerzum. Lényünk középpontjában nekünk is van egy szellemi természetű napunk. Ezt a spirituális őselvet nem ismerjük, nem vagyunk tudatában. A Biblia azt mondja: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad”[2] A külső gyűrűben keressük a szeretetet, megtaláljuk és újra elveszítjük, miközben elfelejtettük igaz szerettünket, az első Szerettünket.
Vannak, akik az élet véget nem érő köreinek fájdalmától és bánatától hajtva vágynak visszatérni első szerettükhöz. Kiderül, hogy ez közel sem olyan egyszerű. Bár igaz szerettünk folyamatosan szól hozzánk és hív minket, nem halljuk a hangját. Legalábbis nem tudjuk megérteni és megfelelően feldolgozni azt az impulzust, ami megérint minket. Végigrohanunk a világon a szerelmet keresve. Talán tragikusan, de elkerülhetetlenül, mert még mindig hiányzik a megfelelő test a hívó hang meghallásához. A szellemi napnak megfelelő eszközre van szüksége ahhoz, hogy tiszta módon feltárja magát a személyiségben. Ezt az összekötő testet léleknek nevezzük. Ez az a jármű, amelyik „középen van”, és kapcsolatban áll a Szellemmel és a testtel. A tökéletes embert látjuk magunk előtt: a Szellem, a Lélek és a Test hármas egységét. Azt a személyt, aki megtalálta az első szeretetét.
A lélek
Filozófiai szempontból a hármas egység fogalma nem bonyolult. A gyakorlat már nagyobb kihívást jelent. Miért találják meg olyan kevesen az első szerettüket, amikor mindannyian a szerelmet keressük? A lélekkel van a probléma. A léleknek alá kell vetnie magát a megújulás, a megtisztulás és az átalakulás folyamatának. Misztikus értelemben ezt a lélek újjászületésének nevezik. A régi átadja helyét az újnak. Az új lélek, amelyik alapvetően és szerkezetileg különbözik a régitől, tűzruhába fog öltözni. Ezzel a tüzes testtel lehet megközelíteni és megérteni a lélek napját. Ez egyben a tudatunk átalakulása is, tehát egy másik valóságba való belépés.
Az általunk ismert három dimenzióban élő természetes lélek önmagán kívül, térben és időben keresi a szerelmet/szeretetet. De az éjszakának ezer szeme van, és ezek körülöttünk forognak. Látjuk az elkülönülés, a megtörtség és a diszharmónia képét. Az éjszaka hideg. Az univerzumban az a rendkívüli, hogy mindig önmagunkat tükrözi. Tudatunk határozza meg a valóságunkat. Ha legbelül összetörünk, nem alkotunk egységet a Szellem, a Lélek és a test között, akkor az univerzumot is töredezettnek tapasztaljuk: az éjszaka ezer szeme mered ránk.
Hogyan győzzük le ezt az elválasztottságot?
Hogyan fedezzük fel újra az első szerettünket?
Hogyan vessünk véget a tér-idő rend bizonytalansági elvének?
Arany kulcs
A hétköznapi életben az emberek azt mondják, hogy a szerelemnek mindkét oldalon jelen kell lennie ahhoz, hogy egy kapcsolat sikeres legyen. Ez érthető. Ez egyben a bizonytalansági elv alapja is, mert a felek között függőség van. A szerelmesek egy-egy közelebbi vagy tágabb pályán körbejárják egymást, elnyelve egymás energiáját. Ez egy kapcsolat.
A földi szerelem csodálatos dolog, azonban van egy árnyoldala is: sok szenvedést és bánatot is okoz. Az egyik fél előbb-utóbb elhagyja a pályáját. Betegség vagy halál, egy másik fél vonzása vagy a szerelem elhalványulása miatt külső napunk elsötétül.
A szeretet, szellemi értelemben, valami más felé mutat.
Jézus, a Krisztus azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket; […] jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek.”[3]
Itt egy egyoldalú kapcsolatról van szó; egy soha el nem múló szerelemről, egy soha le nem nyugvó napról. Olyan szerelem ez, amely csak az újjászületett lélekből fakadhat.
Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája 100. évfordulója alkalmából kiadott kiadványban Jan van Rijckenborgh az első aranykulcsról, az együttérzésről és a szeretetről szól:
„És ha valaki azt gondolja, hogy ezzel a kulccsal nem fog messzire jutni, vagy világrendünkben teljesen használhatatlannak tartja, akkor azt mondjuk: ez az aranykulcs az egyik legerősebb fegyver, amit valaha is birtokolhat.”
Akkor a szeretet egy fegyver?
Először is abban az értelemben, hogy sérthetetlenné teszi a szeretet kibocsátóját [a szerető felet]. Isten szeretet, ezért Isten sebezhetetlen. Isten szeretete nem tud többet vagy kevesebbet adni, és semmit sem kér cserébe. Másodszor, a szeretet képes becsukni az éjszaka ezer szemét. Vagyis a szeretet lefedheti asztrális énünket és aurikus égboltunkat, átvilágíthatja és átalakíthatja azt. Az éjszaka hideg szemeit elnyelik a belső nap arany sugarai. Az asztrális én olyan, mint egy darabokra tört tükör.* Az eredmény félreértés, viszály és ridegség: a kaotikus sugarak nem tudnak egyesülni. A szeretet képes meggyógyítani az asztrális ént, átalakítani azt. Amikor a spirituális szeretet belső napja felkel, mennyboltunk tükrözi annak arany fényét. Ekkor egy új nap ezer szeme születik meg. Ezek a szemek a belső, spirituális nap harmonikus és rendezett tükörképei. Új mennyország születik, a tükör újra egésszé válik.
Ahhoz, hogy az emberi lélek halhatatlanná és sebezhetetlenné váljon, eggyé kell válnia a központi mikrokozmikus spirituális nappal. Az első szerettével. Ez a központi szellemi elv egyben az az erő is, amely táplálja az univerzumot. „Isten egy olyan kör, amelynek középpontja mindenhol van, kerülete pedig sehol.”[4]
Van-e akkor ismét egy függőség abban az értelemben, hogy a lélek függ-e a Szellemtől? Igen, de a függőség kizárólag a lélek kezében van. A lélek a spirituális [szellemi] nap felé fordulhat, vagy nem. Isten szeretete soha nem fog alábbhagyni, nem ismeri sem a kezdetet, sem a véget, nem szab feltételeket és követelményeket. A lélek, a tudatunk szabadon választhat: az éjszaka ezer szeme vagy a központi spirituális [szellemi] szív, azaz a szeretet között.
________________________
Források:
[1] The Night Has A Thousand Eyes by Francis William Bourdillon – Famous poems, famous poets. – All Poetry [Francis William Bourdillon: Az éjszakának ezer szeme van. Tudomásunk szerint a versnek még nincs hivatalos magyar fordítása – itt szabad/nyersfordításként.]
[2] Jelenések könyve 2:4 (Károli-féle kiadás)
[3] Máté 5:44 (Károli-féle kiadás)
[4] Empedocles
* [A fordító megjegyzése: A jégkirálynő meséjében szerepel egy égből lehullott tükör, ami milliónyi darabra tört. Akinek a szemébe kerül egyik szilánkja, annak a szíve jéggé fagy.]
