A vátesz elnevezés nagyjából látnokot és prófétát jelent, áldozópapok és természettudósok voltak, akik széles körű ismeretekkel rendelkeztek a növényekről, gyógyfüvekről és az égitestekről. Nem sokban különböztek a druidáktól és a bárdoktól.
A kelta nép lelkének szellemi fejlődése – 13. rész
(vissza a 12. részhez)
Amennyiben egy vátesz a látnok vagy jövendőmondó szerepét töltötte be, tudatát magasabb szintre kellett emelnie. Révült állapotát nem szabad összehasonlítani az észak-európai és ázsiai sarkvidéki népek sámánjaival. Ezeket a vátesz papokat inkább Isten akarata érdekelte, azt próbálták kipuhatolni.
A váteszek természetismerők voltak ugyan, de nem tudományos értelemben.
Az égi jelenségeket azért vizsgálták, hogy megfelelően felkészüljenek az áldozatok bemutatására. A legmegfelelőbb időt keresték, így például az újhold és a holdtölte volt a legalkalmasabb időszak az áldozat bemutatásához. A megfelelő időben végzett áldozatbemutatás sok előkészülettel járt, és ezért több pap is felelős volt érte. Az áldozatbemutatás nyilvánvalóan bonyolult dolog volt.
Általánosan ismert tény, hogy a gall váteszek hallották Isten hangját, amikor önkívületbe estek, és igehirdetésüket költői nyelvbe öltöztették.
Ezeknek az ihletett váteszeknek a tevékenysége hihetetlenül fontos volt a kelták számára.
A keltáknak kétségtelenül kiterjedt papi rendjük volt, ami a különféle tevékenységeiket több funkcióba sorolta. A váteszek zárt közösséget alkottak és genealógiával [származástan – ford. megj.] valamint törvénykezéssel is foglalkoztak, noha a végső ítélethozatal a király kezében volt. A kereszténység előtti időkben így alakult ki a jogállam. A váteszek a törvény értelmezésével és magyarázatával foglalkoztak. A régmúlt időkben ők jövendölték meg az áldozathozatalt és a madarak repüléséről prófétáltak. Később már inkább költőként és gúnydalok és dicsérő énekek íróiként léptek fel, melyek mágikus hatást gyakoroltak azokra, akikhez szóltak. Ezek a tevékenységek a bárdok tevékenységére emlékeztetnek.
Mágiájuk a természeti jelenségekre is kiterjedt: képesek voltak megemelni, vagy leapasztani a tavak és folyók vízszintjét és ezzel természetesen bizonyos tiszteletet vívtak ki maguknak.
(folytatás a 14. részben)
___________________
Források:
[1] Hans Gsänger, Irland. Insel des Abel. Die irischen Hochkreuze [Írország. Ábel szigete. Az ír nagykeresztek], Verlag Die Kommenden, 1969
[2] Jakob Streit, Sonne und Kreuz [Nap és kereszt], Freies Geistesleben, Stuttgart, 1977
