Az ember megnyílhat az egyetlen élet számára és befogadhatja a lélek dimenzióit az ismeretei közé. „Ha majd nem az ábrák s a számok /kulcsára nyitnák a világot;
ha csókolva-dalolva többet /tudnak a lények, mint a bölcsek;” * mondja Novalis 200 évvel ezelőtt írt költeménye. Az Egyetlen továbbra is hatással van ránk. A tudósok a dolgok külső nézetét magyarázzák; ahhoz hogy megragadják a dolgok belső nézetét, különösképpen a tudatot, lelki érzékelésre van szükségük. Mi ezt a fejlődést kívánjuk támogatni.
Évszázadokig szenvedtek az emberek a félelmetes természeti jelenségektől. A gondolkodás, az elme segítségével szerették volna megfoghatóvá tenni azokat. Manapság viszont környezetünk félelmetes jelenségei az emberi technológia hatásaiként fenyegetnek minket. Régen az Anyatermészet volt a mindenható, ma pedig a saját teremtményeink váltak azzá. Elgondolkozott már azon valaki, hogy a mesterségesen felszabadult rádióaktivitásnak milyen hatásai lennének Földünkre, a természetbirodalmakra és az emberi tudat fejlődésére? Ki tudja, hogy az ember és a gép egyesítése érdekében tett erőfeszítések milyen mértékben érintenék az ember személyiségét?
Ami túlságosan érthetetlen volt a számunkra, most megváltoztatta az arculatát. Ezért most egy újfajta belátásra nyílik lehetőségünk. Amivel jelenleg baljós módon szembesülünk, azt mind mi magunk teremtettük. Ezek az emberi gondolkodás eredményei és következményei. A mi törekvéseink és legbenső küzdelmeink néznek szembe velünk az összes világméretű technológia által. Mindaz, amire általuk képessé válunk, börtönbe zár minket és ugyanakkor fenyegetést is mér ránk. Lehet, hogy az önmegvalósítás iránti vágyunk rossz irányba halad?
A teremtményeink megragadnak minket. Nem az történt régen, hogy az eredeti szellem elmerült a teremtményébe, az emberbe, az pedig megragadta őt, hogy ezáltal a földi énje fejlődésnek induljon? Most hasonló dolog történik az emberrel: elmerül a saját teremtményében, a technikában, ami megragadja, és emberi jelleget kezd ölteni. Most ismét itt az ideje a megszabadulásnak, csak egy újfajta formában.
Az örök Egy most megint a segítségünkre siet. Jelenlegi szükséghelyzetünkben sugallatot kapunk tőle. A tudat bátran fordulhat hozzá. Megfoghatja a kezét a megfoghatatlannak, meghajolhat az előtt, aki az emberi elme számára felfoghatatlan. A Logosz közvetítőként szolgál, ha felébred bennünk.
A kommunikáció és információ koráról beszélünk. Most egy újfajta kommunikációra és információra és egy új gondolkodásmódra nyílik lehetőség. A vízszintes és a függőleges irányok mellett egy új gondolkodási mód alakulhat ki, ami megnyithatja az ember legbensőbb lényét.
Ebből egy olyan kommunikáció jöhet létre, ami lelki közösséggé, szövetséggé válhat, két pólus közeledésévé, mégpedig az életünk mulandó és halhatatlan jellegének egymáshoz való közelítésévé. Az információ áradata pedig belső lényünk számára új formát, újfajta tudatosságot teremt. Ez egy átalakulási folyamat. Felébredünk a saját magunk által teremtett rémálomból.
Az embernek egyértelműen szembe kellett néznie a technológia fenyegető voltával ahhoz, hogy végül képes legyen győzni fölötte. Az Örökkévaló bennünk is jelen van. Igen, legbenső lényünkben „mi” magunk vagyunk az Egy.
Olyan érzékszervek indulhatnak fejlődésnek bennünk, amelyek befelé irányulnak. A háromszoros elme azonnali megértéshez juttat minket.
Goethe azt írja Johannes Keplerről:
„Kepler azt mondta: »Legfőbb kívánságom, hogy tudatára ébredjek Istennek, akit mindenhol megtalálhatok a külső világban, és belül, önmagamban is.« A nemes lélek anélkül, hogy tudatában lett volna megérezte, hogy abban a pillanatban a benne lévő isteniség a legtökéletesebb kapcsolatban állt a világegyetem isteniségével.”
/Alapelvek és válaszok (8)/
Egy másik helyen Goethe azt mondja: „Miféle isten az, aki csak kívülről tud hatást gyakorolni!”
Ez hát az az út, ami kivezet minket a jelenlegi helyzetünkből. Az ember belső lényében lévő isteniség kapcsolatba akar kerülni a világegyetem isteniségével. Ily módon a világ ismerete és önmagunk ismerete eggyé válik. Erre törekedjünk! Vagy más szóval: Engedjük, hogy így legyen!
A bennünk lévő Logosz lehetővé teszi a lehetetlent. A LOGON magazinnak pedig az a szándéka, hogy ezt folyamatosan kihangsúlyozza az Önök számára.
* a Novalis vers teljes szövege:
HA MAJD
Ha majd nem az ábrák s a számok
kulcsára nyitnák a világot;
ha csókolva-dalolva többet
tudnak a lények, mint a bölcsek;
szabad élete lesz a világnak,
és visszaadják önmagának;
ha fény meg árny újra valódi
világossággá fog fonódni;
s versben, mesében írva látják
a lét örök históriáját: –
fölzeng egy titkos ige, és
az egész fonák lét semmibe vész.
Rónay György fordítása
