A nyelv erejéről és erőtlenségéről.
Írni annyi, mint bevésni valamit az örökkévalóság emlékezetébe
(Vissza az 1. részhez )
Mi mindig egy jobb, tökéletesebb nyelvet keresünk, melyen minden tudás és minden nyelvi készség magától adódik, és ami sohasem az a nyelv, amelyen mi írunk és amit beszélünk
– Umberto Eco az Európáról és a tökéletes nyelvről [1] szóló könyvében egy átfogó nyelvre utalva, ami a világ összes polgárát összeköti.
Egy XVII. század elején elsőként a klasszikus rózsakeresztesek mutattak rá egy olyan új nyelv szükségességére, melyben „Európa összes tudósa” kifejezhetné és kicserélhetné a tudást egy átfogó világreform elérése érdekében. Ha valaki ragaszkodna az ősi nyelvhez, érveltek, akkor a bábeli nyelvzavar folytatódik, mert a felszabadító úttörőmunka és idealizmus minden formája továbbra is az „ősi latin” nyelvhez lenne láncolva. Végül is az egyház és a vallás erősen ennek az ősi nyelvnek az erejében gyökerezett és gyökerezik ma is. ezek a rózsakeresztesek hivatottnak érezték magukat arra, hogy a világlélek ihletése által hirdessék a kereszténységet, azt, hogy mit jelent Krisztus belső születése. Ezt pedig lehetetlen egy olyan ősi, idejét múlt nyelven tenni, mint a latin!
J. van Rijckenborgh a klasszikus rózsakeresztesek eme észrevételének kortárs (jelen idejű) értelmezést ad:
„A misztériumiskola most a nyilvánosság elé lépett, mert az ezoterikus ösvény keresői, sőt a komolyan törekvők is mindig a régi litániákat mondogatják, azok nyelvén beszélnek, de továbbra is a világhoz ragaszkodó feladat, ezért minden jóváhagyott igaztalansággal. [2]
A cseh filozófus és látnok Jan Amos Comenius (1592-1670), akire Johann Valentin Andreae is hatással volt , szintén egy ilyen nyelvet támogatott, mindent egybevetve. Saját pánglossziájában [3] , ahogy ezt a nyelvet nevezte, egy kísérletet látott arra, hogy teljeskörű filozófiáját a’pánszófiát’ legyen elérhető és hozzáférhető módon fejezze ki. Ez az emberek közti megértésnek is egyfajta eszköze volt, hogy a tartós béke lehetővé váljon. Comenius szerint ugyanis a sokféle nyelv megjelenése következtében, sok volt a fölösleges meg nem ért az emberek között.
Egy XIX. század végén a litván szemész és filológus, Lejzer Zamenhof (1859-1917) létrehozása az eszperantót (jelentése: ‘reménykedő’) mesterséges, közvetítő világnyelvként. Az eszperantó meg akarta törni a nagy világnyelvek dominanciáját és a világ minden polgárának lehetőségét adni a nyelvi egyenlőségre. Máig is létezik, de az angol túlszárnyalta. A statisztika szerint az eszperantót kétmillióan beszélik a világon. A korábbi holland miniszterelnök, Drees, valamint az orosz író és filozófus, Tolsztoj ismert eszperantisták voltak.
Umberto Eco-val az író Gustav Meyrink [4] (1868-1932) a tökéletes nyelvet inkább az anyanyelvben keresi és józanul rámutat a legfontosabb nyelvi készségek mágikus kettősségére:
BESZÉLNI spirituális értelemben azt jelenti: teremteni.
Ez egy varázslatos felhívás a felszínre hozatalra.
ÍRNI földi értelemben azt jelenti, megszüntetni egy gondolat múlandóságát.
Az írás spirituális értelemben azt jelenti: valamit az örökkévalóság emlékezetébe vésni.
OLVASNI itt annyi, mint megérteni valami írott dolog jelentését.
Az olvasás másrészt azt jelenti: felismerni a nagy, változatlan törvényeket és a harmónia érdekében cselekedni!
A hallgatás/figyelem hiányzik a listáról, ezért részletesebben foglalkozunk vele. A figyelem képességét az évszázadok során elhanyagolták a szülői hagyományokban. Ez azért fontos, mert a figyelem és a hallás alapvető fontosságú a hit egy ősi, keresztény igazságának alkalmazásában:
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. [5]
Mitöbb, van egy csodálatos ősi Krisztus-legenda, ami a bogumilok és a katárok között is ismert: Mária a (jobb) fülén keresztül fogadta be Jézust. * Miért a fülén keresztül? Mert az a mi legtisztább, legélesebb érzékszervünk. Ez a valóság a hallószerv kivételes funkciójával ismertetjük meg minket.
A fület „női” szervnek is nevezik, ez a fej befogadó része. A hallószervünk ősi szervünk: ez az első érzékszerv, ami aktívvá válik a magzatban, és amikor eljön a halálunk órája, a hallás az utolsó érzékszervünk, amely elhagy minket. A fülünket sohasem tudjuk kikapcsolni. A füllel figyeljük meg a hangokat, rögzítjük a hozzánk érkező éteráramlatokat. Ezeket a fül osztályozza és az élet egyensúlyát használja fel.
A valódi hallgatás/figyelem egy olyan folyamatot, amely során a másikká válunk és hagyjuk, hogy a másik a mi részünkké váljon. [6] A „valódi figyelem” önfeledtségen alapul és önkifejezés nélkül történik. Egy egyenlő partnerek közötti párbeszédben a hallgató a fogadó fél alázatos pozíciójában van. Ahogy a szó visszhangzik, a beszélgetőpartner a másik felé fordítja a fülét. Ebben a röpke pillanatban feladjuk saját identitásunkat, félretesszük magunkat és teret adunk annak, hogy megértsük azt, amit éppen hallunk.
Úgy tűnik a fülünk egy kiegésztő, segédszervvé degradálódott. Emberek milliói ezt a nemes szervet akaratlanul is elsorvadni hagyják. most is már alig hallgatnak/figyelnek. A fülek működése általában csak akkor aktiválódik, ha a szemek által nyújtott információ nem megfelelő. Ha az eszköz az üzenet – ahogy McLuhan állította – akkor a rádió üzenete mindig az volt: hallgasd! Egy egész generáció van – azt a szám gyorsan fogy – amelyik a világot a rádió fedezte fel, amelyik megtapasztalta az érzést, amikor egy csomó zaj közepette furcsa nyelvtöredékek hangzanak el. Az osztrák keltett izgalmat az író, Stefan Zweig „ittasságnak” nevezte. Ebből a múltbeli eseményből láthatjuk, hogy azóta mennyire megromlott a hallási érzékenységünk.
Meglepő módon szinte nem említésre kerül, hogy az egyik legfontosabb spirituális könyv, a Tibeti Halottaskönyv [7] címében szerepel a „hallani” szó. Bardo Thoedol, ami azt jelenti: megszabadulás a hallás által, a „köztes” állapotban, a halál utáni állapotban. A könyvben szinte minden halottaknak szóló tanács így kezdődik
Halljad, te nemes születésű!
Tehát e szerint a könyv szerint, a hallás egy olyan képesség, ami túlmutat a halálon. Egy rózsakeresztes számára ez a figyelemnek egy tágabb formája. Mivel számára csak egy dolog fontos:
Hallgasd, hogy mint mond a Szellem az új életterületről.
Az eltökélt hallgatóknak mindig emlékeznie kellene Gustav Meyrink szavaira, melyet a beszélgetőtársának mondott:
A beszéd egy varázslatos felhívás a felszínre hozatalra.
Vagy Lao Ce szavaira:
A bölcs keveset beszél, a tudatlan bőbeszédű.
Ezért figyelmezteti J. van Rijckenborgh és Catharose de Petri hallgatókat:
„Óvakodjanak tehát a tartalmatlan fecsegőktől, kerüljék a bőbeszédűket és a pletykálkodókat. A jobban rendű teremtő erő sokkaltalmasabb, mint az alacsony rendű teremtő erő. Óvakodjanak azoktól, akik egészen közel jönnek, s szinte áthajolnak az Önökön. asztrális állapotukkal.”
Nézz, nézz,
arra, aki néz
és aki jobban, sőt még jobban néz,
aki a legalaposabban néz,
arra, aki tudja,
milyen vakok voltunk,
milyen egyszerűnek kellett volna lenni,
hogy – ha kell, ha vonakodva is –
olvassuk a sorok közötti szótlanságotLeo Vroman , holland költő (1915-2014)
falverse Naardenben, Hollandiában ( szabadfordítás )
(folytatás a 3. részben )
____________________
Hivatkozások:
[1] Umberto Eco, The Search for the Perfect Language (The Making of Europe) [A tökéletes nyelv keresése (Európa létrejött)] , Wiley-Blackwell 1997
[2] J. van Rijckenborgh: A Rózsakereszt Szerzetének hitvallása, A Confessio Fraternitatis RC ezoterikus elemzése, II/5. A mágia új nyelve
Magyar nyelvű könyv – Arany Rózsakereszt
[3] Jan Amos Comenius, Via Lucis [A fény útja] , Amszterdam 1992
[4] Gustav Meyrink, tekst- en beeldfragmenten (Gustav Meyrink, szöveg- és képtöredékek) [Gustav Meyrink, szöveg és kép töredékek] kompozíció Gerard Olsthoorn, Haarlem 2008
[5] Biblia, Rómaiak, 10:17
[6] Egy nagyon olvasmányos könyv a hallgatásról [Egy rendkívül olvasható könyv a hallgatásról]: Victor Pierau, Leiderschap in Luisteren (Hilversum/Makkum 2019)
AA Tomatis, Het bewuste oor – Luisteren als voorwaarde voor goede communicatie ( A tudatos fül – A hallgatás mint a jó kommunikáció feltétele), (Katwijk 2000)
[7] WY Evans Wentz, The Tibetan Book of the Dead, Or the After-Death Experiences on the Bardo Plane, by the Lama Kazi Dawa-Samdup’s English Rendering [Tibeti Halottasköny vagy a halál utáni élmények a Bardo síkon, Kazi Dawa-Samdup] fordítás0 University Press0 szerint0,0 nyelvx University Press0 szerint0,0
[8] J. van Rijckenborg: A kínai Gnózis 23-I. Aki keveset beszél, az önmaga
Magyar nyelvű könyv – Arany Rózsakereszt
Megjegyzés:
* – Lásd egy korábbi Logon cikkben: Mária füle által való születés – LOGON
