Először az Ótestamentumbeli időkre bukkanunk, ahol az emberek a „törvény szerint” éltek. Féltek Istentől, az élet félelmen alapult, és az emberek a „szemet szemért, fogat fogért” elve alapján küzdöttek egymással. Aztán elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor a Krisztus impulzus összekapcsolódott az emberiséggel. Megszületett az az elképzelés, hogy Isten szeretet. Az emberek megismerték a parancsolatot:
Szeresd Istent mindenek felett és a felebarátodat, mint tenmagadat. (1)
valamint azt, hogy
Ha arcul ütnek, fordítsd oda a másik arcodat is. (2)
Ezáltal egészen másfajta kép alakult ki Istenről. Jézus azt is mondta:
Ha valaki a világ minden kincsét birtokolja, és látja, hogy a testvére vagy a nővére szükséget szenved és elzárja a szívét előle, akkor hogyan képes szeretni Istent? (3)
Az első keresztények (a gnosztikusok (4)) lelkesen fogadták és gyorsan továbbadták ezt a tanítást. Az élet többé nem az énközpontúságon, önzésen alapult, melyben a félelem uralkodik, hanem Istenre és a másik emberre, valamint az egész teremtésre irányult, félelem nélkül, szeretettel és bizalommal telve, a Terv szerint. Ez volt a szándék.
Azonban a konzervativizmus, azok félelme és hataloméhsége, akik a törvény alatt éltek, nem szűnt meg egyik napról a másikra. Ez kétezer éven keresztül hullámzást hozott létre az eszmék követése és a (túlzásba vitt) ösztönök szerinti élet között. A kereszténységet hamarosan megrontották és szabályokkal biztosították, hogy a tömegeken ismét a félelem és a papi törvények uralkodjanak. Ez vezetett a keresztes háborúkhoz, eretnek-üldözésekhez, boszorkányégetésekhez és vallási háborúkhoz, a harmincéves háborútól kezdve a nyolcvanéves háborúig. Még a béke és fejlődés időszakai alatt is mindig voltak háborúk, betegségek és katasztrófák. Az Ótestamentum sorai ezeket egyértelműen Isten büntetésének tulajdonították. A lelkipásztorok pedig azt papolták a szószékről, hogy az embereknek megbánást kell tanúsítaniuk.
Mi volt az oka ennek az ösztön és az eszme közötti szüntelen váltakozásnak? Az embereknek tanulniuk kellene ebből a későbbi életeik során? A Biblia azt mondja:
Elvész az én népem, mert nincsen tudása. (5)
Az egyházatyák gyorsan eltávolították a reinkarnáció és a karma keleti eszméjét tanításaikból, mert ezek nem szolgálták az érdekeiket, miszerint csak egy élet van, amit a pokol vagy legalábbis a purgatórium követ. Ez tartotta életben a félelmet.
Isten azonban szeretet. Az egyház tanítása szerint viszont Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nekünk csak abban kell hinnünk, hogy halálunk után meg leszünk váltva. Mígnem jött Darwin a legalkalmasabb túlélésének tanával, majd az ősrobbanás elmélete és a véletlen folytán egyre több követőre talált, így aztán Istenre nem is volt szükség többé. Mindent meg lehet magyarázni. Nem volt több miért, sem Terv, sem szándék, kivéve a fajok fennmaradását.
Mindeközben a gnosztikusok csendben dolgoztak és terjesztették a szív tanát. A Terv és a szándék világossá vált a tanításból azoknak, akik fogékonyak voltak rá. Ez az elképzelés az volt, hogy a mikrokozmikus embert fáradtságos tanulási folyamatnak vetették alá a földön, ami több életen keresztül zajlik. Míg végül elég tapasztalatot nem szerez ahhoz, hogy egy egészen újfajta vágyakozás születése nyomán a szív isteni szikrája meggyulladhat Isten fényében (Isten nem hagyja el kezeinek alkotását!). Akkor az ember képes lesz megfordulni, elfordulni az énközpontúságtól és Istent keresni, és ezáltal elfogadni az ember élethez való viszonyulását. Visszatér az egységbe. Ez a Terv, ez a szándék.
Az ember azonban bizonyos mértékben „lázadó fajta”. Felfedezte, hogyan tud minél nagyobb kényelmet teremteni magának, erre törekedett és ebből sosem elég. Egy főzésre alkalmas helyiségnek szupermodern konyhává kellett válnia, egy egyszerű szállítási eszközből luxusautót csinált a legmodernebb felszerelésekkel. Egy ünnepnap nem volt elég és nem is tartott elég sokáig. Ez így nem mehetett tovább. És valljuk be, ennek többé-kevésbé mi is részesei voltunk, ha csak kicsiben is. De ugyanez megtörtént nagyban is. Ha egyik ország rendelkezett a legmagasabb épülettel, akkor egy másik ország túlszárnyalta azt egy még magasabbal. Ha az egyik országnak volt JSF-e (Jáva alapú webes fejlesztőrendszer – Wikipédia), akkor egy másik országnak is kellett, hogy legyen, de egy még fejlettebb változat. Minden téren határ a csillagos ég. A földet kifosztották, a levegőt és a vizeket beszennyezték és megmérgezték, a pusztulás várható növekedése messze meghaladta a földön élő emberek számát, állat és növényfajok haltak ki, az embereket pedig mindenféle új betegség támadta meg.
Túl messzire mentünk. Mindenféle dolgok történtek, amire nem számítottunk. Atomerőmű katasztrófák, a rákbetegség megnövekedése, legutóbb pedig egy vírus, ami az egész emberi faj túlélését fenyegeti. Ami másrészt az emberiség szegényebbik felét éhséggel sújtja a gazdaság összeroppanása miatt. S azok, akiknek még van Bibliájuk, emlékeznek a Jelenések könyvére, ahol az angyalok kiöntik az ítélet haragját a világra. Tűzvészek, árvizek, mérgezések, szörnyű betegségek, szenvedések és éhezés. És mindez igaz.
Vajon a szeretet Istene az, aki figyelmeztet minket erre János Pátmoszon való próféciája és látomása által? Vagy ez az Ótestamentum bosszúja?
Itt egyszerűen a karma, az ok és okozat törvényéről van szó. A természet kiegyenlítő törvényéről. Az emberiség világkarmát halmozott fel magának, oly mértékben fokozva a feszültséget, hogy azt a bolygó, a természet és az emberi test nem képes többé elviselni, ezért ennek hatalmas kisüléshez kell vezetnie.
Isten szeretet. A karma törvénye szintén az isteni szeretet része. Amit az ember vet, azt kell learatnia, a feszültségnek ki kell sülnie, a földnek és az embernek is meg kell pihennie. Sokan mondják, hogy a bűnbánat és a csend áldást jelent. Tudat alatt mindenki erre vágyott minden hajsza és nyüzsgés közepette. Lehet, hogy valóban ez a Szándék, ez a Terv része. A tapasztalatok telítődése, annak elfogadása, hogy semmi sem lesz már a régi, az ember valódi céljának megismerése. Így működik ez, újfajta belátásként, új lehetőségként arra, hogy az ellenkezésből átváltsunk a Tervvel való együttműködésbe. A Jelenések könyve örömteli hírrel végződik:
És láték új eget és új földet, mivel a régi ég és a régi föld elmúltak vala.(6)
1. Márk evangéliuma 12:30
2. Lukács evangéliuma 6:29
3. Újszövetség, János első levele 3:17
4. Gnózis = a szív ismerete
5. Hóseás könyve 4:6
6. Jelenések könyve 21:1