A skót kutató, Lynda Harris[2] szerint, Bosch-ra erős hatással voltak a bogumilok és a katárok gnosztikus ihletésű, dualista elképzelései. Meglepő módon erre vannak is utalások.
– Vegyük például A halál és a fösvény című képet, ami meggyőző módon ábrázolja a lélek választását.
Az előtanulmányban egy antropomorfikus (emberábrázolású) katár keresztet látunk. Ez a kereszt azt mutatja, hogy a jóság szeretettel veszi körül a világ gonoszságát. A kép végső változatáról ezt a keresztet eltávolították.
– A kőmetszés, más néven A balgaság gyógyítása szintén kínál utalásokat a gnosztikus ihletettségre. Lubbert Das-sal (Lubbert=ostobaság; Das=dagi) ‘a kő el van vágva’. ‘A kőmetszés’ egy középkori szokás volt, melynek az a célja, hogy a beteg ismét teljesen egészséges legyen. Amit elvágnak, – amit a konvencionális keresztények bolondságnak, egyfajta ördögűzésnek tartanak, valami olyasminek, aminek nincs helye az intézményesített egyházban –, az az ember szellemi képessége. A képen ez nem kőként szerepel, hanem egyfajta lótuszbimbóként, ami a szellemi tudatnak, az ember tiszta, isteni magjának az ősi jelképe.
A bimbó még többnyire zárva van és az ostoba Lubbert eltávolíttatta azt az egyház képviselőivel. Érdekes a női alak jellegzetesen katár öltözéke, akit egyébként teljesen figyelmen kívül hagynak, a János evangéliummal a fején. Látunk egy kerek asztalt, ami valamiféle gombára támaszkodik, és egészen úgy néz ki, mint az a lábakon álló kerek, lapos kő, amit a katárok a consolamentum szertartásakor használtak.
– A szénásszekér előtanulmányában a festmény világán belül messze egy (hagyományos) keresztet látunk. Rajta kívül azonban van egy egyetemes fénykereszt is, ami a megszabadulás útjára utal. Egy szinte ugyanolyan fénykereszt díszíti a bogumil sírköveket Szarajevóban és Radimljában, Boszniában. Ezeket a bogumil sírköveket gyakran a halhatatlan feltámadásaként magyarázzák. Nem kizárt, hogy Bosch fénykeresztje ezekre utal.
– A Szent Kristóf a gyermek Krisztussal a vállán című csodálatos festményen az óriás Reprobus egy gyermeket (Jézust) visz keresztül a zavaros vízen a másik oldalra.
Útjának felénél a feladata könnyebbé válik, amikor felfedezi, hogy Jézust hordozza: az óriás Reprobus Christopherré, azaz Krisztus hordozóvá válik. Bosch itt megint két világot kapcsol össze. Noha a gyermek egy csodás vidékről jön, messze a távolban, szinte alig láthatóan, egy falu ég. Reprobus/Christopher a botjára támaszkodva (ami bimbózó, azaz élő hitének a szimbóluma, amit a botján lévő zöld hajtások bizonyítanak) és a botján lévő véres hal által irányítva (a hal = görögül ichtus, gyakran Krisztus jelképeként szerepel) biztonságos „kikötőbe” viszi a gyermeket. ICHTUS: a korai keresztények számára ez volt a bibliai üzenet lényege. Iesous Christos Theou Huios Sooter – Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. A Kristóf motívum megtalálható a bogumil sírköveken is. A bogumilok helyrajzi, bibliai jelképrendszerében a beavatandó jelöltnek biztonsággal át kellett kelnie a mindig viharos galileai tavon: ez a tó jelképezte az élet végső zavarosságát, amit le kellett győzni. Csak így juthatott el Kapernaumba, a Vigasztaló városába, ami a tó túlsó partján volt. Bosch éppúgy, ahogy a bogumilok, csak rejtett módon, jelképekbe öltöztetve közölhette a mondanivalóját, hogy csak a rokonlelkek érthessék meg.
Bosch egy leplezetlen képet is készített a szenvedő emberiségnek, ezt a tényt az a csodálatos festménytöredék bizonyítja, melyen a megtisztult, megszemélyesített lélek felemelkedése látható a megváltó, végtelen fény felé. Az imádkozó lelket egy akna-szerű csövön keresztül egy angyal vezeti a paradicsomba.
Ugyanezt az imádkozó pózt látjuk a Szent Jeromos, a remete című képen, a „dicsőség oszlopán”, ahol a lélek az univerzum különböző szintjein halad át, hogy elérje a Fény országának a kapuját. A lélek felemelkedésének eme folyamata Ézsaiás látomásában is szerepel, amiről azt mondják, hogy egy bogumil kolostorban íródott Macedóniában.
Hogy Hieronymus Bosch a katárok vagy a bogumilok „utóda” volt-e, az nem annyira lényeges tudás a számunkra. Az viszont vitathatatlan, hogy beavatott volt. Nincs még egy olyan múltbeli művész, aki nála jobban kiérdemelné a mágus, illetve beavatott címet. A legnagyobb érdeme mégis az, hogy még 500 év után is önmagunkkal való szembesülésre és önismeretre bátorít, s ezzel egy klasszikus, egyetemes igazsággal hoz kapcsolatba minket:
Aki ismeri önmagát, ismeri a Mindenséget.
Hivatkozás
Ez a cikk részben abból a Rozekruis Pers által Haarlemben, 2016-ban kiadott könyvből való, melynek címe: Jeroen Bosch, wijsheid-schrijver met beelden.
[2] Lynda Harris, Hieronymus Bosch titkos eretneksége, Floris Books, 1995
