Az emberiség jelenlegi állapota a megszilárdult korlátozások minden szintjén tükröződik. A különböző szellemi tanítások szerint az ember egyszer egy magasabb isteni szinten élt, az eredeti alakja azonban széttörött, mint egy kristálytükör; most pedig meg kellene találnunk a darabokat és újra össze kellene illesztenünk őket. Lehetne ez tudat alatt jó indíték egy „hősi utazás” elkezdéséhez? Az útrakeléshez bátorságra van szükség, ami csak egy olyan hősnek van, akit a kétségbeesés vezet és készen áll arra, hogy teljesen feláldozza magát azért, hogy megtudja mi az „igazság”. Az ébredező embert ezzel a feladattal szembesítik – bármilyen jelentéktelennek tűnik is az illető. Ebben a tudományos-fantasztikus elbeszélésben, a Mátrixban, Thomas Anderson, vagy más néven Neo az a hétköznapi személy, aki ezt az ébredező embert megtestesíti.
Neo egy szoftver cég egyszerű alkalmazottja, aki némi extra jövedelemre tesz szert azzal, hogy éjjelente szoftvereket tör fel. Már a főszereplő neve is valamiféle küszöbön álló megújulásra, valami új dologra, talán egy alapvető változásra utal. Neo, valahol tudat alatt világosan érzi, hogy a világ nem az, aminek látszik. Olyan válaszokat keres, amelyekkel kapcsolatban még a kérdéseket sem ismeri. Közülünk sokan találkoztak már ilyen vagy ehhez hasonló helyzetekkel az életük során. Neo-t a kíváncsisága hajtja, ezért az interneten kezdi keresgélni az igazságot, ahol rátalál egy talányos figurára, akinek a neve Morfeusz. Morfeuszt a kormány üldözi, mivel veszélyes terroristának tartják, aki fenyegeti a fennálló rendszert. A görög mitológiában Morfeusz az álom és az alvás istene. Nevének természete azt sugallja, hogy fontos szerepet fog játszani Neo felébredésének a folyamatában.
Egy másik fontos személy Neo jövendőbeli kalandjában a vonzó Trinity. A nő olyan speciális kérdéseket tesz fel, aminek alapján Neo érzi, hogy a nő többet tud róla és a valódi világról. Trinity végül meggyőzi Neót arról, hogy nyugodtan bízza rá magát és ezután megszervez egy találkozót Neo és Morfeusz között. A Trinity név az emberben lévő hármasságra utal, az elme, lélek és test hármasára, aminek össze kell fognia, hogy egységet képezzen.
Tényleg tudni akarod a teljes igazságot?
Első találkozásuk alkalmával Morfeusz Neónak szegezi a sorsdöntő kérdést, hogy vajon tényleg tudni akarja-e a teljes igazságot, ami az emberi lét mögött húzódik. Neo igennel válaszol és ezáltal megteszi az első lépést egy számára még ismeretlen valóság felé. Úgy tűnik, még nincsen tudatában a döntése kimenetelének. Ez a döntés létének a mélységeibe vezet. Régen hosszadalmas felkészülést igényelt az, ha valaki valóban követni akarta azt a felhívást, ami a Delphiben lévő Apolló templom bejáratának homlokzatán állt:
„Gnothi seauton – Ember, ismerd meg önmagad.”
A libanoni író és filozófus, Mikhail Naimy így összegezi ezt az üzenetet a Mirdad könyvében:
„Ne akard, hogy a dolgok levessék a fátylaikat. Tárd fel önmagad, és a dolgok is feltárulnak a számodra.”
Morfeusz ily módon arra szeretné bátorítani Neót, hogy nyissa ki a szemét, a belső szemét, ami valóban, fátylak nélkül lát. Ahhoz, hogy ténylegesen belépjen abba a valóságba, ami az illuzórikus mátrixon kívül áll, Morfeusz arra kéri Neót, hogy válasszon két pirula, egy piros és egy kék közül. Neo a pirosat választja, ami a bal agyféltekét jelképezi. Ez a mélyebb belátás alapján való cselekvés. Amikor lenyeli a pirulát különleges csövekhez kötik őt és létrejön a kapcsolata a valósággal. Neo „lát”, felismeri önmagát és a világot, amiben él. Egy sötét és borzalmas, szürreális helyen találja magát, ami tele van üvegtartályokkal, melyekben zselészerű figurák lebegnek. Az embereket tartalmazó konténereket kábelek segítségével egy számítógéphez kapcsolják anélkül, hogy az emberek tudnának róla. Így az emberek egy elképzelt valóságban élnek és azt hiszik, hogy szabadok és önállóak. A valóságtól elválasztva arra használják őket, hogy egy hatalmas erőműtelep elemeiként szolgáljanak, amivel a mesterséges intelligencia a gépeit működteti folyamatosan rabolva ezzel az emberek energiáját.
Miért fáj a szemem annyira?
Neo fájdalommal ismeri fel, hogy az emberiség micsoda számára felfoghatatlan börtönben és illúzióban él. Amikor fölébred a valóságnak ebből a lidércnyomásából, azt kérdi Morfeusztól:
„Miért fáj a szemem annyira?”, amire Morfeusz azt válaszolja: „Mert eddig még sohasem használtad!”
Ezután – a szó valódi értelmében vett „utazás” után Morfeusz felvilágosítja Neót a valóságot illetően és megmutatja neki, hogy a mátrix gondolatok, érzések, szagok, látványok és érzékelések elektromos jeleiből tevődik össze, amit az agy lefordít magának. A gépek önmagukat abból az energiából úgymond „táplálják”, ami az emberek illúziója nyomán keletkezik. Neo később elveszíti a fizikai látását egy árulóval való harc során, de cserébe egy magasabb és előérzettel rendelkező tudathoz jut. Ilyenformán egyfajta „feltámadásban” van része. A mátrix illúziója, útja során először, eltűnik a szeme elől. Ezután elkezdődik az emberiség szabadságáért és helyreállításáért folyó harc.
Isten Királyságát, ahová az igazhívők beléphetnek, a Bibliában Zionnak nevezik. A Mátrix történetében ez a neve annak a helynek, ahol a rendszerrel szemben álló lázadók, azaz az igazak élnek, akiket meg kell szabadítani és akik a jövendölés szerint az „Egy” által fognak megszabadulni. Neo neve az Egy (One) anagrammája. Úgy tűnik ő az az Egy, aki véget vet a Mátrix rabszolgaságának és ezáltal megmenti a népet. Morfeusz meg van győződve arról, hogy Neo a Kiválasztott, ezért elkezdi felkészíteni őt hősi feladatára, ami eposzi mértékű. Sor kerül egyfajta beavatásra, és ezzel elkezdődik a forráshoz való visszatérés küzdelme. Neo az az „apró kő, ami elindítja a lavinát”! Ez a metafora minden hősre érvényes. A Gyűrűk ura trilógia Zsákos Frodója vagy Harry Potter szintén egy ilyen hétköznapi hőst testesít meg, aki hasonló gondolkodású szövetségesek támogatásával nagy dolgokat visz véghez és helyreállítja a természetes egyensúlyt, az eredeti állapotot. Neóhoz hasonlóan ők is megkapják mindazt a segítséget, ami a visszatéréshez szükséges.
A fantasztikus történetek, tündérmesék vagy mítoszok legendás hősének az elrendeltsége mindegyikünkben megtalálható, és csak tőlünk függ, hogy odafigyelünk-e erre a velünk született isteni rendeltetésre és elindulunk-e azon az úton, amit minden embernek követnie kell – persze természetfeletti erők segítségével. A hősi eposzokban ez a segítség többnyire barátok, tanítók vagy útitársak formájában jelenik meg. A 121. zsoltár így ír a természetfeletti segítségről:
„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Az én segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet teremtette.
Nem engedi, hogy a lábad megbotoljon; s vigyázó szemei sohasem pihennek.”
