Láncra vert csillagfény
Mi a jó? Mi a gonosz? A harmadik kötet, melynek címe Harry Potter és az azkabani fogoly, Sirius Black-ről szól, aki Harry szüleinek a barátja volt. A név egyrészt egy ragyogó csillagra utal, másrészt viszont a sötétségre. Siriust igazságtalanul megvádolják azzal, hogy elárulta Harry szüleit Voldemortnak. Ezért 13 évet ült ártatlanul az Azkabanban, a legszörnyűbb börtönben, melyet dementorok őriznek, akiknek nincs konkrét alakjuk, hanem ködös lények és hideget árasztanak maguk körül.
Az ember valódi énjének nézeteit mindig démoni erőkkel hozták kapcsolatba. Mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák az embert attól, hogy önmagára találjon. A történelem során ridegen, megvetéssel és tagadással üldözték azokat, akik a hivatalos vallást elhagyták a misztikus és gnosztikus út kedvéért. Miután kiszabadult az Azkabanból, Sirius Black-et a Varázsügyi Minisztérium köröztette. A törvény őrei üldözőbe vették. Harry megtanulta a Patrónus bűbájt, hogy elűzze a dementorokat. Amikor az ember saját őstípusának erői hatékonnyá válnak, széttörik az előítéletek, dogmák és erőszak/hatalom láncait.
Voldemort
Harry minél több belső erőt szabadít fel, Voldemort annál közelebb kerül hozzá. Harrynak van egy sebhely a homlokán, megjelölte a halálos átok, amit Voldemort mondott ki rá, amikor gyermek volt. Az anyja szeretete mentette meg az életét, az anya ereje pajzsként védte meg Harryt, ami a halálos csapást visszavetette Voldemortra, aki ennek következtében veszítette el az alakját. Harry homlokán azonban hátramaradt egy sebhely, és kiderült, hogy emiatt folyamatos kapcsolatban áll Voldemorttal. A „harmadik szem”, a természetfeletti látás helye a homlokcsont mögött van. A történet során ez a kapcsolat Harryban újra és újra megnyílik, valahányszor Voldemort valami szörnyű dologra készül vagy valamilyen gonoszságot hajt végre.
Voldemort követőit halálfalóknak hívják. Ezek szellemileg mindabból táplálkoznak, ami az örök élettől elkülönült. Arcukat elrejtik és fejükre csuklyát húznak. Hát nem az az ember egyik legnagyobb félelme, hogy belelátnak és meglátják benne mindazt, amit szeretne elrejteni? A halálfalók bal karjukon egy jelet viselnek, amibe egy koponya van belevésve, melynek szájából egy kígyó tekergőzik elő. A halálfalók arra törekednek, hogy elősegítsék Voldemort újra eljövetelét.
A következő kötetben, amelynek címe Harry Potter és a tűz serlege, egy döntő találkozás történik Lord Voldemorttal. A nagyúrnak sikerül visszanyernie az alakját. Harry megnyert egy nagy nemzetközi bajnokságot. A győzelmi kupa azonban sötét mágiával volt megbűvölve. Abban a pillanatban, amikor Harry megérinti a kupát, az ego dicsőségének pillanatában, a tudatot egy sötét helyre, egy temetőbe ragadják el. Voldemort és a követői foglyul ejtik Harryt. Peter Pettigrew, más néven Féregfark vért vesz Harrytől és összekeveri más anyagokkal egy üstben. Egy sötét szertartás veszi kezdetét.
Mindenkiben van egy ilyen kehely. Legnagyobb tökéletességében ez a Grál kehely lenne, de fejlődés ezt megelőző számos szakasza során a lélek kelyhe a tűz serlegévé válik, melyben sokféle dolog van összekeverve. Ez az a hely, ahol Voldemort egy új alakra tesz szert. Az ego elv új erőre emelkedik, alakot ölt Harryban. Mindeközben azonban Harry továbbra is kapcsolatban marad a szellemi központjának az erejével: a legbelső magja felé való nyitottsága nem szűnik meg. Ebből a központból ekkor hatalmas erők áradnak ki. Harry segítséget kap egy arany védőháló formájában és így el tud menekülni. Ám óriási feszültség keletkezik benne. A fény és az árnyék megnövekszik.
A küzdelem szélesebb teret ölt. Voldemort elfoglalja a tudat és a tudatalatti területeit. Így Harrynek komoly válságon kell keresztülmennie, melynek során a figyelme egyre élesebbé válik. Az ember transzfigurációja, néhány könnyelmű ígéret ellenére, nem „hamarjában” történik meg. A Harry Potter és a Főnix rendje című kötetben ábrázolásra kerülnek azok az utak és eltévelyedések, melyeken Harry keresztülmegy. Mély ellentmondásossága egy bizonyos tanár személyében nyilvánul meg, aki mindig ellenségként kezeli őt, fájdalmat és bánatot okozva neki. Ez a tanár Piton professzor. A történet végén azonban Harry rájön, hogy legnagyobb megdöbbenésére Piton professzor volt az, aki egész idő alatt védelmezte őt a legsötétebb mélységektől.
Lehasadt lélekdarabok
Harrynak azonban most szembe kell néznie ezeknek a sötét erőknek a mélységeivel. A mélységeket lélekerővel kell feltölteni. A fénnyel való áthidalás nem nyújt maradandó megoldást. Megmutatkozik, hogy vannak olyan leszakadt lélekdarabok az emberben, melyek arra szolgálnak, hogy fenntartsák az örökkévalóságtól való elválasztottságot. Ezeket J. K. Rowling horcruxoknak nevezi. A halhatatlan egy(éni)ség (individuum=oszthatatlan) lelkileg széthasadt, vagyis a legkülönfélébb módon elszakadt az eredeti állapotától. Ez mindig egy gyilkossággal állt összefüggésben, amikor a halál kapcsolatba került a halhatatlansággal. A latin crux szó azt jelenti kereszt, illetve horgony, az óangol hor vagy har szó jelentése pedig lélek.
A hatodik kötetben, melynek címe Harry Potter és a félvér herceg (a név Pitonra vonatkozik, és magyarázatot nyújt a tanár ellentmondásosságára), Harry Dumbledore segítségével a nyomába ered a leszakadt lélekdaraboknak. Jelentőségteljes, hogy hét darab van ebből, a hetes szám pedig az emberi lény egészére is utal. Dumbledore halálosan megbetegszik, amikor az egyik horcruxot megtalálja és megpróbálja hatástalanítani, az egész életét – azaz a múltbeli élettapasztalatát kockára téve. Dumbledore volt Harry korábbi ihletforrása, mondhatni a legbenső lénye felé való közvetítő. A tudatnak most viszont önállóvá kell válnia, meg kell erősödnie az adott pillanat intuícióját követve az isteni belső lény felé. A vele való kapcsolat egy keserű út az ember saját lényének a sötétségén keresztül. Mert ennek az útnak során meg kell keresni azokat a horgonyokat, amelyek elválasztják a belső Istentől. A folyamat során még Ron is hűtlenné válik egy ideig – még a szív is megbotlik. Harry pálcája pedig eltörött, amikor Voldemort kígyójával viaskodott. A varázspálca az akarat jelképe.
Hermione azonban hűséges marad Harryhez, és később Ron is visszatér. Új erők aktiválódnak a szükség idején. S így válik lehetővé az, hogy a hét horcruxból ötöt sikerül feloszlatniuk.
Az utolsó felvonás: a nagy áldozat
Az utolsó két horcrux azonban mélyebbre hatol. Itt már a lélek magasabb dimenzióiba kell eljutni. Így elérkezünk ahhoz az utolsó fejlődési szakaszhoz, amit a földön még el lehet érni. Ez kerül bemutatásra a hetedik kötetben, melynek címe Harry Potter és a halál ereklyéi.
A gonoszság magja, az elválasztottság magja, az ego önimádatának lényege most teljes mértékben megmutatkozik. Ahhoz, hogy ezt legyőzzük, el kell érni egy bizonyos szellemi minőséget, ami készen áll a legnagyobb áldozatra, amit csak ember képes megtenni: földi énjének a föláldozására. Voldmortnak sikerült megszereznie a valaha készült legerősebb varázspálcát. Az ember én-törekvése ellenállhatatlan árnyként mutatkozik meg. Ugyanakkor Harryban felébredt a magasabb lélek, amelyik számára közömbös az ego, ő csak a nagyobb jóval, a földi ember létével foglalkozik.
Elkezdődik a Roxfort csatája, az emberért vívott küzdelem. Vajon sikerül a tudatnak a legbenső lény képévé válnia? A jó erői összegyűlnek éppúgy, mint az ellenfél erői. Az elhunytak, akik közel állnak Harryhez, elkísérik a fiút, aki kész feláldozni magát Voldemortnak. Most az örök, halhatatlan lélek érvényesül Harryban. Voldemort ismét lesújt Harryra a varázspálcájával, és nem veszi észre, hogy a fiúban már ott van a halhatatlanság. Harry a földre zuhan. A halálos átok szétoszlatott benne valamit: a hatodik horcruxot, ami a homlokán lévő sebhelyben szunnyadt. Áldozatával Harry nagymértékben megszabadította magát a horgonytól, ami az mulandó élet világához kötötte.
A hetedik és egyben utolsó horcruxot Harry egyik barátja oldja fel egymaga, aki eredetileg a lélek leggyengébb nézetei közé tartozott. A leggyengébb válik a legerősebbé. Amikor a földi ember az egész szolgálatának szenteli magát, akkor az isteni erő felemeli őt. Neville, Harry barátja, vágja le Voldemort kígyójának a fejét, a sötét varázsló tudatának legfontosabb nézetét, melyben az utolsó horcrux rejtőzött.
Így tehát világos, hogy a végső csatában Voldemort átka visszapattan önmagára és megöli őt.
Az átváltozás, a transzfiguráció befejeződött a földi területen. Az eredeti és a kép, a legbenső és a halandó ember egymásra hangolódott. A folyamat a földi szinten túl tovább folytatódik. Mivel a hős utazása sohasem fejeződik be.
