A szívbetegségek pszichoszomatikus összefüggései
Vessünk egy pillantást néhány kardiológiai tünetre és próbáljuk megállapítani milyen lelki okok idézhették elő őket. A tünetek a lelki valóság közvetlen kifejeződései. Ezek nem véletlenek, hanem nyíltan és könyörtelenül megmutatják az aktuális problémákat.
1. Angina pectoris, szívszorongás, mellkasi fájdalom
Az angina pectoris olyan tünet, ami valamilyen félelemhez kapcsolódik. A hirtelen „vasmarok” érzése a mellkasban, ami kisugárzik a bal karba, az elmeszesedett és megkeményedő szívkoszorúerek görcsös összehúzódásának az eredménye, ami férfiaknál 45 év fölött, a nőknél pedig a klimax időszakában fordulhat elő.
Az angina pectoris lelki problémája a szívszorongás, ami áttevődött a fizikai síkra és amit meg kell oldani. Az aggodalom okozza azt a szorult helyzetet, amiben az ilyen személy találja magát, amiről azonban normális esetben nem is tud. A szívgörcs azt mutatja, hogy a szív dolgában görcsök vannak és harcok folynak, amibe az illető belegabalyodott anélkül, hogy ezt elismerné. A testi szükségletek akadályt állítanak eléjük, hogy figyelmüket a szívproblémájukra, a szűklátókörűségükre irányítsák.
A modern kardiológia különböző módszerei, például a szívtágítás egy ballonkatéter segítségével, stent elhelyezéssel vagy bypass műtéttel, gyors segítséget jelenthetnek, de ezek csak elodázzák a problémát, ha az belülről nem kerül megoldásra. A szív tágulni szeretne, ki szeretne törni a dermedt állapotából, ami annak az eredménye, hogy az illető személy évekig magába zárta az érzelmeit.
Az illetőnek fel kell ismernie a zsákutcát, amibe a bezárt szív vezeti ahhoz, hogy változtatni tudjon és nyitottá váljon. Ez egy igen kemény lecke a számára, hiszen szó szerint falhoz állítja magát a létét fenyegető helyzet által. A tünetek által produkált üzenet kíméletlenül része annak a feladatnak, aminek a segítségével a belső változás iránti akarat ki tud fejlődni.
A szív nem csak arra kényszeríti a szívszorongásos beteget, hogy azonnal hagyjon abba mindent és a túlélésre koncentráljon, hanem az elé a feladat elé is állítja, hogy befelé, az életének a lényeges része felé forduljon.
Az ilyen ember szíve gyakran annyira fásulttá vált a sok csalódás, beletörődés, keserűség és bánat által, hogy az életet csak tehernek tartja és nincsen többé semmi öröme. Az érzéketlenné válás annak az eredménye is lehet, hogy a lélekerő sérülést szenvedett és a remény elködösült.
Az illető úgy tud önmagán segíteni, ha visszavonul a „szív kamrájába” hogy a belső csendben kapcsolatba kerüljön a szenvedő lelkével. Azután a belső érzékelése kiélesedik, a figyelme éberebbé válik és a nyílt, lélek felé irányuló szíve által újra a lélek tudatos eszközévé válhat. Ezek az emberek azt tapasztalhatják, hogy a szív újra képes hallani, képes felfogni a lélekintuíció „hangtalan hangját”, amire minden kétség nélkül rábízhatják magukat.
2. A szívinfarktus
Az angina pectoris zsákutcája, ami gyakran végzetes, a szívinfarktus. Szomorú népszerűséggel rendelkezik és az esetek egyötöde halálos kimenetelű.
Ha a beteg túléli, a szívének, az ember központjának egy része elhal és egy heg marad utána. Ez súlyos lelki megrázkódtatás, ami által az illető azonban nagy lehetőséget kap arra, hogy tudatosan változtasson az életén, és ez elvezethet akár a szellemi felébredés kapujáig is.
A szívinfarktus sohasem annyira váratlanul és hirtelen történik, mint ahogy az a katasztrófa pillanatában látszik. Egy bizonyos idő óta már lappangott a tudat alatt. A szív valamilyen módon le lett blokkolva. A beteg szíve semmiféle érzésre nem volt nyitott, sőt még csak tudomást sem vett azokról. Már nem szívből beszélt. Ez az öntudatlan, rideg jellemvonás a testben jelképes módon a megkeményedett szívben és az elmeszesedett koszorúerek rugalmatlanságában kerül kifejeződésre. A szívinfarktus esélyese és ezzel együtt a szíve is súlyosan „ellenséges” környezeti nyomásnak és kemény vetélkedésnek van kitéve. A siker érdekében állandó agyonhajszoltság és kemény fegyelmet igénylő stressz hatása alatt őrlődik.
Ha az illetőnek sikerül megnyitnia a szívét és lerombolni a „falat”, amit az énje a világtól való elzárkózás érdekében épített fel, akkor egy olyan jelentős fordulópont következhet be, ami a melegszívűség, öröm és együttérzés felé mutat. Ha az ember megérti, hogy az énje az, amelyik fél megnyitni a határait, mert attól fél, hogy elveszíti a biztonságát és a kényelmét, akkor felhagyunk ezzel az elszigeteltséggel és az önként vállalt szomorú magánnyal és megnyitjuk a szívünket. Ha megnyílunk a szeretet számára, akkor harmóniába kerülünk másokkal és megtapasztaljuk az egységet, ami az elválasztottság fölött áll. Ez a boldogság, a hála felemelő érzésével való áthatottság.
Érdekes, hogy az emberek mennyire képesek szó szerint átadni magukat a teljesítmény, siker, elismerés és pénz „szívet tépő” erejének. A magas vérnyomáson kívül még az ellazultság hiánya is szívinfarktushoz vezethet.
Az ilyesféle tapasztalatok alapján az ember felismerheti, hogy a szüntelen elismerésre vágyás és az a kényszer, hogy ehhez teljesítmény útján jusson hozzá, gyakorlatilag nem más, mint az adott és kapott szeretet utáni mélységes vágyakozás.
3. Szívritmuszavar
Az érzelmek okozta szívritmuszavar és az erős szívdobogás olyan mindennapos tapasztalat, amelyet mindannyian jól ismerünk.
A krónikus szívritmuszavar másrészt annak a jele, hogy az illető személy többé nem tapasztalja meg az érzelmeit, mivel nem ismeri el azokat. Azokat, akik kizárólagosan az elméjükre összpontosítanak és nem ismerik el az érzelmeiket, a szívritmuszavar könnyen kibillentheti a kerékvágásukból.
Az ilyen embert gyakran mereven kijelölt utak, megingathatatlan elvek és vasfegyelem jellemzik.
A hagyományos kardiológia béta-blokkolókat és nyugtatókat alkalmaz rá. Ezek a gyógyszerek – akut esetben elnyomják a tüneteket és azonnal segítenek – elvágják a szívet az izgató ingerektől. Gyakorlatilag egy pszicho-vegetatív elkülönítést hoznak létre.
Ily módon a lélek, ami nem képes megnyilatkozni, még jobban meg lesz fosztva attól a lehetőségétől, hogy testi szinten kifejezésre jusson.
Az abszolút szívritmuszavar esetén a szívverés hierarchikus rendje szenved hibát. Bizonyos szívsejtek néhány helyen megpróbálják rákényszeríteni a szívet a saját ritmusukra. Ezek jelképes módon olyan összeférhetetlen törekvésekre utalnak, melyek akadályozzák a szív munkáját. Hiányzik a szív tevékenységének központi irányítása. Az életfelfogás mintha szétforgácsolódott volna, aminek a szívben tapintható módon kifejezésre kell jutnia.
A szívritmuszavar extraszisztolés, széleskörű változata azt jelenti, hogy a szívritmus útjában akadályok, buktatók jelennek meg. Egy alapjában véve alárendelt impulzus központ átveszi a szinusz csomó, a „főnök” szerepét a szív munkájában és egy elhamarkodott, korai szívdobbanást okoz, ami gyakran kellemetlen, de nem veszélyes. A lelki háttér arra mutat, hogy az illető kizökkent a ritmusából anélkül, hogy elismerné azt.
Meg kell tanulnia önállóvá válni és tudatosan kialakítani az egyéniségét. Előfordulhat, hogy ez olyan önrendelkezést igényel, ami nem mindig felel meg a társadalmi normáknak és a környezeti elvárásoknak.
A szív minden botlásának a lélek kisiklása az oka, ami hatást gyakorol az életközpontunkra. A tünet gyakorlati feladata az, hogy figyelmeztessen minket a kisiklásra és lehetőséget adjon arra, hogy visszatérjünk a „helyes vágányra” a szív egészséges működését illetően, hogy újra a lélek válhasson a központi irányítóvá.
Minden szívtünet arra int minket, hogy figyelmünket újra a saját szívünkre összpontosítsuk és legyen meg a bátorságunk a leleplező önismeretre, ami egyben mindig a szív ismeretét is jelenti. A hibás fejlemények, elkerülések, elnyomások és önmagunk által állított akadályok egy magasabb rendű belátás által felismerhetők és átalakíthatók annak az értelmet adó feladatnak a felismerésévé, ami az életünk alapja. A szív akkor megnyugodhat, mivel nem lesz szüksége többé arra, hogy „színpadra állítsa”, megjelentesse a mi életproblémáinkat.
A szellemi tanító Sri Aurobindo azt mondja: „Minden szomorúságodnak és minden botladozásodnak az az oka, hogy nem ismered önmagad. Az a feladatod, létednek az az oka és a célja, hogy az istenség tökéletes hordozójává válj.”
Ezek a szavak olyan szinten érintik az embert, ami túlmutat a fent említett szívbetegségek pszichoszomatikus okainak a szintjén. Cikkünk következő részében erre szeretnénk kitérni
(folytatjuk)
