Az ismert Pitagorasz tétel lényegében az élet általános törvényét ismerteti.
Mértani formában vázolja azt, hogy a hímnemű elv, a három, és a nőnemű elv, a négy, – mint tézis és antitézis (tudatos megkülönböztetés) kölcsönös kapcsolatba állítva egymással egy derékszög révén – szintézisként egy „gyermek elvet” hoz létre. Ez a „gyermek” az átfogó, ami összekapcsolja a szülőket egymással.
A derékszögű háromszöget, melynek két rövidebb oldalát a három és a négy alkotja, az átfogóját pedig az öt, néha arany háromszögnek is nevezik. A három, ahogy korábban említettük, a férfias elképzelést, a hímnemű elvet (a szellemet, értelmet, energiát…) képviseli, négyzetre emelve, ami a hármas szám világának a lehető legmagasabb kifejeződése, tökéletessé válik:
32
Ez a hímnemű elv beteljesülése.
A négy, ami mértanilag a nőies elvet (intuíció, odaadás…) képezi, négyzetre emelve, ami a négyes szám világának a legmagasabb szintje, szintén tökéletessé válik:
42
Ez a nőnemű elv beteljesülése.
Ha a férfi és a nő egységként eléri a lehető legmagasabb szintet, amit csak elérhet, akkor a következő eredmény jön létre
32 + 42 = 52 vagyis 9 + 16 = 25
A huszonöt az ötös szám négyzete, azaz a beteljesülése. Ez az áhított gyümölcs, a megnyilvánulás, a gyermek. A férfi és a nő gyümölcse, miután egységgé váltak, mindketten beteljesítve saját magukat. Ily módon születik meg az új.
Az egyiptomi Kefren piramis keresztmetszetének háromszöge két arany háromszögből áll, amelyeknek a rövidebb oldalai három és négy arányban derékszöget képeznek. Az átfogó, ami az ötös számot képviseli, felfelé vezet a piramis tetejére.
A piramis képe éppúgy, mint a Pitagorasz tétel, azt az utat tárja fel, amit az embernek feladatként be kell járnia. Ez egy olyan út, ami az anyagi világból a négyes szám, azaz a szellem világába vezet.
Általában minden négyzet alapú piramis csúcsa az ötös számot képezi. A négyzet négy pontjából középen, kvintesszenciaként emelkedik föl az ötödik pont, a piramis csúcsa.
A négyes szám megnyilvánult anyagi világának szüksége van egy ellenpontra, ami belőle származik. Szüksége van egy tudatra, ami képes megérteni, hogy rend és rendszer is uralja az anyagi világot, egy olyan tudatra, ami a lélek és a szellem törvényei szerint fejlődik. Ez az ellenpont az ember, az ötös szám, aki függőlegesen mozog a földön. Annak igazolásaként, hogy azért született, hogy felismerje Istent. A piramis, jelképesen, ezt a feladatot állítja elénk.
Az ember a négyes szám alapján fejlődik. Ezt jelképesen úgy képzelhetjük el, hogy az ember kinyújtott karral, egyenesen áll a földön. Ekkor egy keresztet képez. Az embernek az a feladata, hogy összekapcsolja a szilárd, földi világot (a vízszintes tengelyt) és az isteni, eredendő világot (a függőleges tengelyt), és felülkerekedjen az ellentéteken. Ahogy az ember személyként ég és föld között foglal helyet, úgy az ötös szám is a középső helyet foglalja el az 1-től 9-ig terjedő számok sorában.
Az ötös szám az ég és föld között fennálló feszültségi tér közepén foglal helyet:
Az ötös szám továbbá a kettő (az anyag kettőssége), és a három (a megosztottság fölötti győzelem az isteni erő által), összege.
2 + 3 = 5
A zsidó és az indiai kultúrában az ötös szám az ember tevékeny akaratának és egyéni, belső erejének a kifejezője. Az ötös szám oszthatatlan. Tekinthetjük ezt az ember egyéniségére való utalásnak is, ami szintén oszthatatlan. A kettő és a három kapcsolatán keresztül válunk tudatossá erről. Ha az ember megérik a tapasztalatok által, akkor kezdetleges egyéniségből tevékeny, teremtő egyénné képes fejlődni, amit az ötös szám tökéletessége fejez ki.
Ez a misztérium világossá válik, ha egy közelebbi pillantást vetünk az ötös számon alapuló mértani ábrákra, az ötszögre, és az ötágú csillagra (a pentagramra).
Ha megnézzük az ötszöget, láthatjuk a végtelennel való kapcsolatát a következő szerkesztés által: az egyik szögből, például a felsőből, egy sor ötszöget, illetve pentagramot szerkeszthetünk, amelyek kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz, egyre kisebbé válva és a felső szög felé közeledve, ami összekapcsolja őket. Ellenkezőleg viszont úgy tűnik, mintha egyre több ötszög és pentagram növekedne kifelé a végtelenségig. Ily módon elképzelhetjük, hogy a legkisebb ötszög a mikrokozmosz jelképe, amelyben a makrokozmosz titkai visszatükröződnek.
Hasonlóképpen azt is felismerhetjük, hogy minden pentagramon belül van egy ötszög, amelybe egy pentagram szerkeszthető, stb. Ezáltal a pentagram az ember jelképe, aki a kozmikus mindenségben helyezkedik el.
A pentagramnak még egy titka van: az aranymetszés, avagy isteni arány. Az emberi végtagok szintén rendelkeznek ezzel az aránnyal egy átlagos méretű ember esetében: kinyújtott karoknál, a kar hosszának aránya a váll szélességének és a kar hosszúságának összegével áll aranymetszésben. Ugyanez igaz a test többi részének esetén is, a kezek, ujjak, lábujjak, lábak, fej és törzs viszonylatában.
Ez az összefüggés azt mutatja, hogy az ember el van ugyan választva az egésztől, de az elválasztott részek még mindig kapcsolatban állnak az egésszel.
A középkorban, Heinrich Cornelius Agrippa Kabbalájában már megtalálhatjuk az emberi test kinyújtott karokkal és lábakkal való ábrázolását, ami egy pentagramot képez.
Az ember szabadságra hivatott és egy olyan testtel rendelkezik eszközként, ami az isteni arány törvényei szerint épül fel. Ezt különösen az ember végtagjaiban figyelhetjük meg, amelyeknek a segítségével a tevékenységeit végzi.
Ha az ember a tudatossá válás útját járja, akkor a gyarapodó ismerete által még több erőhöz jut és a szabadsága és függetlensége nőni fog. Az ilyen ember a szabadságát mindig kétféle módon használhatja.
A pentagram ábrázolásának is kétféle módját ismerjük: vagy egy csúcsa, vagy két csúcsa áll felfelé. Az utóbbi a kettősségre utal és gyakran a gonosszal, a kétszarvú ördöggel, a bukott angyallal hozzák összefüggésbe.
Így az egytől ötig tartó út a tudatossá válás kezdeti folyamatától, az észlelés lépcsőfokain, válságokon és döntéseken keresztül, valamint a dolgokba való belátás ily módon elért mértéke által, egészen az okok ismeretéig vezet. Továbbá ezzel az úttal az anyagi világban való folyamatos elmélyülés és tisztulás is együtt jár, melynek nyomán felismerjük az ellentéteket és minden földi dolog mulandóságát. Ezért ez egy olyan belső út, ami a szív szellemi központja felé mutat.
Ily módon emelkedik ki az ötös a négyesből. Ha az ember a tapasztalatai és a rajtuk keresztül való tisztulás alapján felismeri azokat az elveket, amelyeknek alapján az élet kialakult, akkor az ötödik szinten azonnal elkezdi tudatosan ezek szerint a szellemi törvények szerint élni az életét. Akkor a beavatás útjára lép, a Szellemtől való újjászületés útjára, a szívben lévő Szellemszikra alapján.
Ha az ötszög mértani eredetét tekintjük, ezt az utat a geometria higgadt jelképeiben is felismerhetjük.
folytatjuk az 5. részben
