Peter Deunov sírja egy időtlen életprogram. Pentagramokból álló fehér vaskerítéssel körülvéve az új szellemi ember útjához való kulcsokat mutatja: bölcsességet, igazságot, erényt, szeretetet és igazságosságot.
Naponta bolgárok tucatjai jönnek a viruló rózsakerthez a bolgár főváros, Szófia szívébe, ahol a bölcsesség tanára és a bogumilok örököse, Peter Deunov van eltemetve. A látogatók elmélkednek, halkan zenélnek vagy szövegeket olvasnak a mester hatalmas szellemi hagyatékából.
Ez a szellemi testamentum több mint 7000 tanítást foglal magába. Ezek nagyjából négy kategóriába sorolhatók. A vasárnap reggeli (öt órai) tanításokban Deunov (1864-1944), más néven Beinsa Douno, az „új mennyországról” beszél a tanítványainak és a hallgatóinak. Vasárnap délután, ismét öt órakor, az „új földről” beszél. Szerdán délután öt órakor „a természet és a kozmosz élő erőire” összpontosít, pénteken délután öt órakor pedig az „új ember” a központi téma.
Szeretet, bölcsesség és igazság
„Szeresd az igazság és az élet tökéletes útját,
használd a Jóságot az otthonod alapjául,
az Igazságosságot mércéül,
a Szeretetet ékszerként,
a Bölcsességet palástként,
és az Igazságot lámpásként
és én megjelenek majd előtted.
Isten akaratának teljesítésében rejlik az emberi lélek ereje.”
Ez az idézet képezi azt az alapot, amire Deunov az „új tanításait” építi. Ennek három alapelve van. Mindenekelőtt a szeretet, ami igaz életet hoz, továbbá a bölcsesség, ami világosságot teremt és igaz tudást, és végül az igazság, ami végtelen és teljes szabadságot teremt. E három közül azonban a szeretet marad a mindig visszatérő vezérmotívum: „Az én tanításom az élő természetről szól, az emberekről, és ennek a világnak az intellektuális eredményeiről, de főleg Istenről, mert ez a szeretet tanítása.” Nem véletlen a felirat a rózsakert szökőkútján, ami nagy cirill betűkkel hirdeti: »ISTEN SZERETET«.
Az emberi lélek kivirágzása
Deunov számára az emberiség, szellemi értelemben, egy fordulópont felé halad az időben. Eddig az emberi lélek nem fejlődött sokkal tovább, mint egy „bimbó”. Az elkövetkező új korszak során azonban ez a bimbó ki fog nyílni. Ez a legnagyobb események egyike a Mindenségben és úgy hívják, hogy „az emberi lélek kivirágzása”. „Ti lelkek vagytok, akiket Isten Szelleme egyszer befogadott, és most lehetőségetek van rá, hogy kivirágozzatok és gyümölcsöt teremjetek. Ez örömet szerez Istennek. Ez a gondolat alapot teremt majd az életetekhez, hogy elkezdjétek megérteni az élet értelmét és mindig megtaláljátok az Egyetlen Utat.”
Ezzel az úttal azonban szenvedés is jár és kötöttségek, amit még Deunov sem tagad. Végül is az embernek állandóan számolnia kell a hasadtságával, a kettős természetével: az anyagival és a szellemivel. A fizikai alkotórész az én-személyiségbe van „becsomagolva”. Ezt olyan dialektikus vonások jellemzik, mint öröm és bánat, szeretet és gyűlölet, irigység és odaadás. Amikor az ember személyiségként viselkedik, akkor életének a „legalsóbb lépcsőjén” áll.
Ez a személyiség az ember tudatából ered, ami a személyiség anyja. A személyiség apja az „én”. Ily módon a tudat – az alacsonyrendű önvaló – és az én, a magasabb rendű önvaló egy olyan párt alkot, amiből megszületik a személyiség. E fölött a pár fölött áll az isteni Monád, a monád fölött az isteni lélek, az isteni lélek fölött pedig az isteni szellem áll.
Előkészítő osztály
„A személyiség élete valójában csak egy előkészítő osztály az Élet Nagy Iskolájában” mondja Deunov. „Az emberben a személyiség képviseli a testi életet, a benne lévő isteni rész pedig a szellemi életet. Ha most az elme áll az első helyen az ember számára, akkor a személyiségnek meg kell elégednie egy alacsonyabb hellyel. Ott, ahol a szellem él, a test meghal. Ahol pedig a test él, ott a szellem hal meg. Miért? Mivel nem ugyanazzal táplálkoznak. A szellem nem képes a helyes irányba vezetni az életét a személyiség táplálékával – ő a saját életét éli.”
Deunov gyakran kétségbeesetten szembesül azzal a kérdéssel, hogy miért nem tud a személyiség harmóniában élni a szellemmel. „Azért, mert a kettő helyet cserélt. Egy napon azonban, amikor minden a helyére kerül, a személyiség és a szellem újra harmóniába és egységbe kerül majd egymással. Egy bizonyos ponton a személyiség megérti majd, a benne lévő isteni rész felébredése által, hogy nem saját magáért él, hanem át kellene adnia a vezetést a halhatatlan léleknek, mint a tisztaság, szentség, testvériség, harmónia és béke hordozója.”
Gandhi
Peter Deunovot gyakran tekintik annak a mélyen gyökerező szellemi hagyomány örökösének, ami a trákok orfikus misztériumaival kezdődött Kelet-Európában, és amit a Bogumilok kitartóan tovább folytattak. A szeretet üzenetével beutazta az egész világot. Indiában még Gandhi is a tanítványai közé tartozott. Saját hazájában tízezrek követték, akik később Fehér Testvériség néven egyesültek. A hatóságok féltek tőle, de egyben tisztelték is. Az utóbbi bizonyítást nyert a II. világháború során, amikor titokban tanácsot kértek tőle a hazájában történő zsidóüldözések lehetőségéről. Deunov személyes tekintélye oly nagynak bizonyult, hogy szeretetüzenete áttörést eredményezett: egyetlen zsidót sem üldöztek Bulgáriában!
Az 1989-es rendszerváltás után Deunov tiszteletbeli helyet kapott Bulgária kollektív emlékezetében. Ezt tükrözte „a történelem legnagyobb bolgárjának” a választása is, ahol Deunov, a bölcsesség tanára a második helyre került a bolgár szabadságharcos és nemzeti hős Vasil Levski (1837-1873) után.
Irodalom:
Beinsa Duno – Peter Danov: Az élet Szépsége, összegyűjtött tanulmányok, 2005 Szófia
Peter Deunov: A magasztos ideál, az Általános Okkult Osztály tanulmánya, amit Beinsa Douno mester 1923. szeptember 11-én tartott Szófiában, 2003 Szófia
Peter Deunov Mester – Beinsa Douno: A gondos Szív, tanulmány gyűjtemény, 2003 Szófia
Beinsa Douna (Peter Dounov Mester): A só, vasárnapi tanulmányok, 1917-1919, Erő és Élet sorozat, III. kötet, 2003 Szófia
