Vizet hordani a tengerbe

Vizet hordani a tengerbe

A tengernél eltöltött idő elhozza nekem azt a békét, amire annyira vágyom. Nincs több rohanás egyik találkozóról a másikra.

Néhány elmélyüléssel töltött nap, és mély lélegzetvétel. A hullámok hangja a feltámadó szélben, a nyári vihar utáni napok hullámverése, a szelíd csobbanások hangja a szélcsendben, elmossa a nyugtalan gondolatokat, és a fejem kitisztulni látszik. 

A tengert épphogy csak egy évszázaddal ezelőtt fedezték fel kikapcsolódási helyként, és csak a gazdagok számára. A tizenkilencedik század végéig a tengert veszélyesnek tartották, egy olyan víztömegnek, ami bármelyik pillanatban mindent felemésztő szörnyeteggé válhat. Néhány régi kultúra azonban a tengert ősanyaként tisztelte, amelyből minden földi élet keletkezett. Számomra Claude Debussy csodálatos zeneműve „La mer” (A tenger) mindkét nézetet egy hullámzó dallamban egyesíti, ami egyaránt megnyugtató, felkavaró és fenyegető. A bizalom, félelem, gondoskodás és nyugalom, szomorúság, valamint vigasz szintézise. De a tenger már nem az ősi tenger többé.

Van egy ábrándos holland dal az 1960-as évek közepéről, melynek Boudewijn de Groot és Lennart Nijgh a szerzője, ami engem akkoriban megragadott az egyszerű, melankólikus hangulatával. „De waterdrager” (A vízhordó) egy öregemberről szól, aki mindennap vizet hord a tengerbe, mert attól fél, hogy a nap elpárologtatja a vizet, és kiszárítja a tengert. Ez már akkor is egy értelmetlen elképzelés volt, most pedig, az emelkedő tengerszint fenyegetésével még inkább az. De a cím és a szöveg arra a mondásra utal, hogy „vizet hordani a tengerbe”: vagyis szükségtelen és haszontalan munkát végezni. A vízhordó egész nap ezen fáradozik, éjjel pedig elégedetten pihen tudván, hogy egy újabb napig kitartott, és „megmentette a tengert a naptól”. 

Most viszont úgy gondolom, egy mélyebb szintet fedezek fel benne, a tenger isteni természetére való utalást.

A nagy őstenger, amit Istennek hívunk, azt kívánja, hogy tápláljuk. A szeretetünkre, a figyelmünkre áhítozik. Végtelen türelemmel vár arra a pillanatra, amikor megfordulunk a mély, tartós béke, az el nem múló szerelem és az örök egység utáni nyugtalan kutatásaink során. Amit sohasem fogunk megtalálni, amíg önmagunkon kívül keressük. Csak amikor a legbensőbb énünk felé fordulunk, amikor elkezdjük a bennünk lévő szomjazó rózsát táplálni a mi napi figyelmes szeretetünkkel, csak akkor kezdjük el a tartós egység és béke felé való utazást. Akkor korunk vízhordója, a Vízöntő, segítségünkre siet az élő vízzel, hogy nagyon közvetlen módon frissítsen fel minket. 

A huszonegyedik század iparosodott embere elsősorban a kényelem és az élvezet hajszolásával van elfoglalva. Továbbá praktikus megoldásokat kell találnia a napi problémákra és történésekre, melyeket a földi élet szolgáltat nekünk. Mi, mint emberiség észrevétlenül mérföldekre távolodtunk az eredeti rendeltetésünktől. A természetes teremtést egyre inkább a saját akaratunk irányába hajlítottuk, egészen addig, hogy atomhasításhoz és genetikai manipulációhoz folyamodtunk. Most pedig a mesterséges intelligenciával egy olyan pusztító erőt alkottunk, ami meglehet, végül inkább akadályozni fog minket ahelyett, hogy a segítségünkre lenne. Minden egyes új találmánnyal a segítség ellenkezőjével szembesülünk. Még nagyobb, gyakran előre nem látható hátrányokkal és akadályokkal. Melyekre viszont újabb megoldást kell találni, és így kovácsolunk egy hatalmas láncot, ami mégjobban a földhöz köt minket.

Vajon Did Nijgh-nek és De Groot-nak látomása volt abban a pillanatban, amikor ezt a szöveget írta? Olyan túlzást hallok itt, ami az iparosodott világ gondolkodásmódjának és viselkedésének körvonalazására utal – úgy tűnik, minden találmány még nagyobb elbizakodottságra ad okot. „A technológia mit sem számít” hallottam gyakran régebben; mint egy szlogenként. De a szöveg arra a magányos emberre is utal, aki úgy gondolja, hogy az effajta gondolkodás ellenére cselekedhet. Nijgh és De Groot egy gyerekes arroganciát látott abban a személyben, aki úgy gondolja, hogy irányítania kell a Földet és annak legnagyobb, élő organizmusát. Sőt még a Naptól is meg kell mentenie, pedig a nap és a tenger normális esetben a lehető legjobban együttműködik. De valójában nem vagyunk-e mi is, mindannyian nyugtalan vízhordók? Nem rendelkezünk-e mindannyian azzal a hajlammal, hogy irányítani akarjuk az életet? Mi miféle tengerbe hordjuk a vizet nap mint nap? 

Egy csendes reggel a tengernél. Mezítláb sétálok keresztül az apály visszahúzódó, alacsony hullámain. Kisgyerekek játszanak vödrökkel és lapátokkal egy előző napról maradt homokvár romjai közelében. Azon igyekeznek, hogy megfelelő szinten tartsák a várárokból kiáramló vizet most, hogy apad a tenger. Talán a dalt egyszerűen egy gyereknek írták, aki először tapasztalta meg ezt a jelenséget, és úgy gondolta, hogy pótolnia kell a visszahúzódó tengervizet. Akárhogy is, egy csodálatos dal lett az eredmény.

 

Vízhordó

 

A tenger apad, a tenger visszahúzódik, 

a nap pedig süt, égetően ragyog.

A félelemmel teli vízhordó csak hordja a vizet,

hogy a tenger ki ne száradjon.

 

A tenger árad, a tenger emelkedik,

a nap pedig lassan lemegy.

A vízhordó gürcöl és liheg,

talán ma sikerül neki.

Mert meg kell menteni a tengert a naptól.

Mert meg kell menteni a tengert a naptól. 

 

Vízhordó, hordd a vizet a tengerbe.

Vízhordó, hordd a vizet a tengerbe. 

 

A tenger megcsókolja, a tenger kioltja

és elnyeli a forró, lemenő napot.

A vízhordó alszik és pihen,

elégedetten, hogy jól végezte dolgát,

és megmentette a tengert a naptól.

És megmentette a tengert a naptól.

 

Vízhordó, hordd a vizet a tengerbe.

Vízhordó, hordd a vizet a tengerbe. 

 

A tenger lángol, a tenger ég,

a vízhordó háta megperzselődik.

A nap mögötte kel fel,

a vízhordó siet vissza.

Mert a tengert meg kell menteni a naptól.

Mert a tengert meg kell menteni a naptól.

 

Vízhordó, hordd a vizet a tengerbe.

Vízhordó, hordd a vizet a tengerbe. 

 

Hordd a vizet a tengerbe.

Hordd a vizet a tengerbe.

 

Lennaert Nijgh / Boudewijn de Groot; Boudewijn de Groot – Waterdrager [szabadfordítással]

 

 

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: 2026.11.20.
Szerző: Winnie Geurtsen (Netherlands)
Fénykép: by Chris Thomson on Unsplash CC0

Illusztráció: