Mindannyiunknak van egy belső vezetője, hogy odavigyen minket.
„Vigyázat, egyenetlen út” hirdeti a figyelmeztető tábla. Simon tétovázik. Tovább menjen? Visszaforduljon? Amióta csak az eszét tudja, vágyik erre az útra. Sőt, gyanítja, hogy sokkal régebben vágyik rá, mint amennyire tudatában van ennek. Ez egy belső, tudatalatti felismerés. Ez a vágy motiválta egész életén át, attól a pillanattól fogva, hogy megszületett anyja méhéből, egészen mostanáig. Életének minden emléke egészen a mai napig, minden álma valamiféle belső motiváló erőre vezethető vissza, ami előrehajtja és védelmezi. Most pedig itt van ez a figyelmeztető tábla az út szélén: „Vigyázat, egyenetlen út”.
Szóval hová megy ezen az úton, amire az életén kereszül vezető útként hivatkozik. Mire törekszik? Mi ez a belső erő, ez a hatalom, ami hajtja? A belső vezetője, amit felismert, amire odafigyel, valahányszor csak a mozgalmas élete lehetőséget és teret nyújt rá, hogy meghallgassa? Úgy tűnik, mindig ott volt, már gyerekkorában is tanácsot adott, kiigazította és vezette. Előre sürgette, felemelte, ha elesett, vagy amikor mély kétségbeesésben volt. Örömet is adott, egy mély, rejtélyes, belülről jövő lelkesedést, ami gyakran független volt attól, amit éppen csinált. Vágyat érzett arra, hogy menjen valahová, csináljon valamit, legyen valahol máshol. De hogy hová, vagy mit – arra nem tudott rájönni, nem tudta felfogni.
Látta már korábban is ezt a figyelmeztető táblát az út szélén. Behatolt a tudatába, álmaiba, a való életébe sokszor, valahányszor kísértést érzett arra, hogy olyan utat válasszon, ami eltér a belső tudásától, ami ismét a körülötte lévő élet káprázata felé hajtaná. Figyelmeztet, tanácsot ad, védelmez. Mindig éppen időben. Az út gyakran göröngyössé, kihívást jelentővé, nehézzé válik, de mindig van benne valami tanulság, valami, amit fel kell ismernie és meg kell tapasztalnia, mielőtt továbbmehetne, mielőtt folytathatná az útját. Megtanulta elfogadni a jelzés segítségét. Hasznos tulajdonsága van, kiegyenesíti az ösvényt, az útját, valahányszor csak sikerül követnie és nem fordul vissza vagy nem indul el másfelé. Ma ismét elhalad a tábla mellett és folytatja az útját.
Lehet, hogy számodra is ismerős Simon tapasztalata? Valójában gyarkoribb, mint gondolnánk, és a mai rohanó életmódban nem feltétlenül ismerik fel. Van benned valami, ami „pályán tart” minden nehézség ellenére, kiigazít, tanácsot ad, tudtodon kívül vezeti a következő lépésed? Ha felismered ezt a folyamatot, az dicséretes, légy hálás azért, hogy ez az erő, ami nem ebből a világból való, eljuthat hozzád és egy egészen másfajta útra, egy másik valóságra ébreszthet téged. Lehet, hogy csak a pillanat töredékéig jelenik meg, de mégis ott van. Arra vár, hogy végül meghallgasd (sohasem hagyott el téged!), felismerd, megvalósítsd és ezáltal hagyd növekedni. Hogy érezd és átéld a jelenlétét. Egy bölcs, belső vezető, belső társ.
Ebben az időszakban, amikor a világ nagy zűrzavaron és változáson megy át számos téren, sok ember éli át a saját zűrzavarát és változását, saját felébredésének a tapasztalatát. A spirituális erők előtérbe kerülnek, egyre erőteljesebben sugároznak a jelenlegi Vízöntő korszakban, hívnak minket. Hová hívnak? Hogy hazatérjünk szellemi otthonunkba.
