A belső Fény megtapasztalása olyan öröm, ami semmi más érzelmi tevékenységhez nem hasonlítható.
Ez egy belső Fény, külső forma nélkül. Olyan, mint szerelmesnek lenni magába a szerelembe.
De ez a tapasztalat ébresztően is hathat. A körülöttem lévő valóság? Nincs itt egy éles ellentét?
Úgy tűnik nekem, hogy valamiféle buborékban élek. Ha a dolgok viszonylag jól mennek számomra, mondjuk a házam táján, akkor egyfajta elégedettség tölthet el.
Ami azonban komoly módon megszakad, ha valami történik velem, vagy a gyermekemmel. Ez teljesen kimeríthet engem.
És akkor az a kérdés, hogy mi a helyzet a szomszéd gyerekével?
Ha belegondolok, rájövök, hogy mások egyáltalán nem boldogulnak olyan jól. Mindenféle dolgokon mennek keresztül. Betegségeken, kellemetlen érzelmi helyzeteken és így tovább. És egyébként: miféle világ ez? És mit olvasok például Ukrajnáról vagy Gázáról? Amikor ezt mélyen átgondolom, az az érzésem támad, hogy ha én élném át ezeket, vajon képes lennék-e továbbra is odafigyelni másokra, vajon továbbra is a Szeretethez ragaszkodnék-e? Vagy inkább a félelemhez. Valamint az énközpontúsághoz. Ez zavarba ejtő. De mi van, ha figyelmesen hallgatok arra a belső hangra, ami a Szeretetről beszél? Vajon képes vagyok-e ezt az ellentmondást mélyen feldolgozni? Elgondolkodni rajta?
Aztán felvetődik a következő kérdés: jogom van-e egyáltalán boldognak lenni, amikor mások nem azok?
A Fény okozza ezt a panaszos kifakadást. Az ellentét kiéleződik. Ez egyben az énem egyfajta leleplezése is. A Fény hatékonyságán keresztül nézhetek szembe azzal, hogy vajon képes vagyok-e tudatára ébredni a valóságnak? El tudom-e viselni a leplezetlen valóságot?
Ki tudok-e lépni a buborékból anélkül, hogy elengedném a Szeretetet? Miközben arra vágyom, hogy továbbra is a Szeretetben álljak és kilépjek az énem buborékából, át tudom-e ölelni Szeretettel ezt a valóságot? Össze tudom-e kötni a fentit a lentivel? Erre magamtól nem vagyok képes. Erre csak Isten képes és ezt meg is teszi. Így megértem a tervet. Részévé válhatok ennek a tervnek. Munkatárs lehetek. És ez a vágy növekszik, hurrikánná dagad. Így megszólalhatnak a Hegyibeszéd következő szavai:
Boldogok, akik szenvednek…
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot…
Boldognak lenni és nem boldoggá válni. Belső beteljesülés, mennyire nagyszerű! A szenvedés elfogadása által, az önelégültség buborékának feltörése által. Együttműködni az egész emberiség boldogsága és jóléte érdekében. Lehetőséget kapni arra, hogy együttműködjünk egy magasabb rend és intelligencia tervével, amelyik tudja hogyan kell minden egyes embernek segíteni. Tudatában lenni a tökéletes létállapotnak. A ’Legyen meg a Te akaratod’ tudatosságának. Valamint az ’elvégeztetett’ tudatosságának. Belső élményként. Örökös ’áldott állapot’-ként.
