Amikor az ember neh\u00e9zs\u00e9gekkel tal\u00e1lkozik az \u00e9letben, \u00e1ltal\u00e1ban meg\u00e1ll \u00e9s k\u00e9rd\u00e9seket tesz fel. Sok k\u00e9rd\u00e9s mer\u00fcl fel. Gyakran egy\u00e1ltal\u00e1n nem k\u00e9pes megmagyar\u00e1zni a helyzet\u00e9t. Az \u00e9sz meg\u00e1ll, mintha egy magas fallal ker\u00fclt volna szembe, amin nem tud \u00e1tjutni \u00e9s amit \u00e1tugrani sem k\u00e9pes.<\/p>\n
Csak a f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9sek \u00e9s \u00fcress\u00e9g egy bizonyos stagn\u00e1l\u00e1si id\u0151szaka ut\u00e1n keletkezik valamif\u00e9le bel\u00e1t\u00e1s \u00e9s tud\u00e1s. Visszatekintve \u00fagy l\u00e1tjuk, hogy minden, ami vel\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9nt, nem v\u00e9letlen volt, hanem kor\u00e1bbi helyzetek eredm\u00e9nye, melyeket nem l\u00e1thattunk el\u0151re. Most visszatekintve, m\u00e1r l\u00e1tjuk \u0151ket.<\/p>\n
S tal\u00e1n arra is r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk \u00e9s \u00e9rezz\u00fck, hogy nincsenek v\u00e9letlenek az \u00e9letben, hanem mindent valamilyen m\u00f3don egy magasabb intelligencia, egy magasabb terv ir\u00e1ny\u00edt.<\/p>\n
Ahogy egy r\u00e9gi \u00f3ram\u0171ben, vannak kis \u00e9s nagy kerekek \u00e9s van egy \u00f3r\u00e1s is, aki \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtja \u00e9s megjav\u00edtja az \u00f3r\u00e1t, ha p\u00e9ld\u00e1ul egy rug\u00f3 elszakad.<\/p>\n
Egy magasabb terv l\u00e9t\u00e9nek, melybe az \u00e9let\u00fcnk bele van \u00e1gyazva, ilyesf\u00e9le bels\u0151 tapasztalata kisz\u00e9les\u00edti a l\u00e1t\u00f3k\u00f6r\u00fcnket. Bels\u0151leg k\u00e9pesek vagyunk h\u00e1tt\u00e9rbe h\u00faz\u00f3dni, kil\u00e9pni \u00e9let\u00fcnk jelent\u00e9ktelens\u00e9g\u00e9b\u0151l \u00e9s \u00e1t\u00e9lhetj\u00fck azt, hogy a Nagy eg\u00e9sz r\u00e9szei vagyunk.<\/p>\n
Felismerhetj\u00fck, hogy mindennek jelent\u0151s\u00e9ge van \u00e9s a terv biztons\u00e1got ad, m\u00e9g akkor is, ha mi magunk elvesztett\u00fcnk minden kapaszkod\u00f3t.<\/p>\n
\u00dagy \u00e9rezz\u00fck, mintha \u00f3ri\u00e1si kezek meleg tenyerei emeln\u00e9nek f\u00f6l minket a f\u00f6ldr\u0151l, mint egy ijedt \u00e9s zavarodott apr\u00f3 madarat, amelyik \u00e9ppen most esett ki a f\u00e9szekb\u0151l, remeg az es\u00e9s sokkja \u00e9s a biztons\u00e1g elveszt\u00e9se miatt. S ezek a tenyerek meleget \u00e9s biztons\u00e1got sug\u00e1roznak.<\/p>\n
Jan Amos Comenius Unum necessarium<\/em> c\u00edm\u0171 munk\u00e1j\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmaz\u00f3 szavai szint\u00e9n vigasztal\u00f3ak:<\/p>\n A legfontosabb dolog az, hogy ez a megfontolts\u00e1g szellemi legyen.<\/em><\/p>\n 1. Ne terheld magad t\u00f6bbel, mint ami az \u00e9lethez sz\u00fcks\u00e9ges. El\u00e9gedj meg azzal a kev\u00e9ssel, ami hasznos a sz\u00e1modra; dics\u00e9rd Istent.<\/em><\/p>\n 2. Ha a k\u00e9nyelem hi\u00e1nyzik, el\u00e9gedj meg azzal, ami sz\u00fcks\u00e9ges.<\/em><\/p>\n 3. S ha ezt is elveszik t\u0151led, igyekezz meg\u0151rizni \u00f6nmagadat.<\/em><\/p>\n 4. Ha pedig nem tudod meg\u0151rizni \u00f6nmagad, engedd el magad, csak arra vigy\u00e1zz, hogy Istent el ne vesz\u00edtsd. Mert akinek Isten ott van, k\u00e9pes minden m\u00e1snak a hi\u00e1ny\u00e1t elviselni, hiszen Istennel \u00e9s Istenben \u00f6r\u00f6kk\u00e9 birtokolni fogja a legf\u0151bb j\u00f3t \u00e9s az \u00f6r\u00f6k \u00e9letet. S minden v\u00e1gy k\u00f6z\u00fcl ez a V\u00c9GS\u0150. [1]<\/em><\/p>\n Az ember fokozatosan megtanulja, hogy val\u00f3j\u00e1ban el tudja engedni azt, amihez annyira ragaszkodott.<\/p>\n R\u00e1j\u00f6n, hogy amit maga m\u00f6g\u00f6tt hagy, az t\u00f6bb\u00e9 nem \u0151.<\/p>\n S l\u00e1tja, hogy az val\u00f3j\u00e1ban sohasem \u0151 volt.<\/p>\n L\u00e1tja, amint t\u00e1rsadalmi szerep\u00e9nek \u00e1larca sz\u00e9tporlad \u00e9s lehull.<\/p>\n N\u00e9zi a hozz\u00e1 legk\u00f6zelebb \u00e1ll\u00f3kkal val\u00f3 kapcsolat\u00e1r\u00f3l kialak\u00edtott elk\u00e9pzel\u00e9seinek a reped\u00e9seit.<\/p>\n S l\u00e1tja az \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l alkotott r\u00e9gi, hervadt ill\u00fazi\u00f3kat is, melyek \u00fagy kopnak le r\u00f3la, mint a tegnapi r\u00fazs az igazat mondani akar\u00f3 ajkakr\u00f3l.<\/p>\n Egy pillanatra csak \u00e1ll mag\u00e1ban, meztelen\u00fcl, minden n\u00e9lk\u00fcl.<\/p>\n A j\u00f3l ismert szavak \u201eLenni vagy nem lenni\u201d csendes pillanat\u00e1ban tal\u00e1lja mag\u00e1t, melyek a v\u00e9r\u00e9ben l\u00fcktetnek \u00e9s csontja velej\u00e9ig hatolnak.<\/p>\n \u00c1m ugyanabban a pillanatban, amikor az igazs\u00e1g \u00e9s tiszta \u00e9let ut\u00e1ni v\u00e1gy felt\u00f6r a test\u00e9ben, lelk\u00e9ben megrezd\u00fclnek az \u00fajj\u00e1sz\u00fcletett f\u0151nix sz\u00e1rnyai.<\/p>\n S az ember nyugodtan, \u00fcres k\u00e9zzel \u00e1ll, \u2026 a f\u0151nix pedig meglend\u00edti sz\u00e1rnyait \u00e9s felrep\u00fcl a felh\u0151kbe.<\/p>\n \u0150 egy nagyobb terv r\u00e9sze.<\/p>\n R\u00e9sze van az isteni teljess\u00e9gben.<\/p>\n Isteni b\u00f6lcsess\u00e9g vezeti.<\/p>\n \u00c1t\u00e9li az isteni szeretet vigasz\u00e1t.<\/p>\n Mi pedig b\u00e9k\u00e9sen v\u00e1rjuk, hogy \u00fajra megjelenjen, mert ragyog\u00e1sa \u00e9s fens\u00e9gess\u00e9ge valamif\u00e9le hangtalan \u00f6r\u00f6mmel t\u00f6lt el minket.<\/p>\n <\/p>\n <\/p>\n