Nem a saj\u00e1t, szabad akaratunkb\u00f3l sz\u00fclet\u00fcnk. Ezt az \u00e9letet kaptuk egy hat\u00e1rid\u0151vel egy\u00fctt, amit nem mi d\u00f6nt\u00fcnk el. Feln\u00f6v\u00fcnk, \u00e9l\u00fcnk \u00e9s tessz\u00fck a dolgunkat, ahogy ezt rendszerint m\u00e1sok is teszik: csal\u00e1dot alap\u00edtunk, dolgozunk, sz\u00e1ml\u00e1kat fizet\u00fcnk, hobbik \u00e1ltal val\u00f3s\u00edtjuk meg \u00f6nmagunkat \u00e9s meg\u00f6regsz\u00fcnk.<\/p>\n
Az id\u0151 m\u00falik \u00e9s az \u00e9let\u00fcnk eleny\u00e9szik. Egy olyan vil\u00e1gban \u00e9l\u00fcnk, ami \u00e1lland\u00f3 \u00e1talakul\u00e1sban, v\u00e1ltoz\u00e1sban van \u00e9s amelyben mi is, ak\u00e1r akarjuk ak\u00e1r nem, v\u00e1ltozunk egyszer\u0171en a m\u00fal\u00f3 id\u0151 k\u00f6vetkezt\u00e9ben. Az a szem\u00e9ly, aki gyerekkorunkban, feln\u0151ttkorunkban \u00e9s id\u0151s korunkban vagyunk, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9rt\u00e9kekkel, vil\u00e1gn\u00e9zettel \u00e9s tudat\u00e1llapottal rendelkezik.<\/p>\n
Noha az id\u0151 foglyai vagyunk, m\u00e9gis szem\u00e9lyes v\u00e1ltoz\u00e1sokon megy\u00fcnk \u00e1t. Tanulunk, igyeksz\u00fcnk v\u00e1ltoztatni a szok\u00e1sainkon (vigy\u00e1zunk az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcnkre, eredm\u00e9nyesebben v\u00e9gezz\u00fck a munk\u00e1nkat, tanultabb\u00e1 v\u00e1lunk), m\u00e9gsem tudunk kit\u00f6rni az alapvet\u0151 korl\u00e1taink k\u00f6z\u00fcl: az \u00e9nk\u00f6zpont\u00fa tudatunkb\u00f3l, ami az egys\u00e9gt\u0151l elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt egy\u00e9n szem\u00e9vel tekint a vil\u00e1gra.<\/p>\n
\u00c9nk\u00f6zpont\u00fa tudatunk nem t\u0171nik el akkor sem, amikor belevonjuk a szeretteinket is. \u00c9rzelmeket t\u00e1pl\u00e1lhatunk az \u00e1llatok ir\u00e1nt, a bolyg\u00f3 ir\u00e1nt, amin \u00e9l\u00fcnk, kiterjeszthetj\u00fck az \u00e9n\u00fcnket a csal\u00e1dunkra, a csal\u00e1dot tekintve a legfontosabbnak \u00e9s v\u00e9delmezve, vagy ak\u00e1r egy eg\u00e9sz orsz\u00e1gra, ami t\u00f6rt\u00e9netesen a t\u00f6bbi orsz\u00e1ggal szemben \u00e1llhat. \u00c1m ak\u00e1rmilyen nagy csoportra terjesztj\u00fck is ki ezt a tudatot, akkor is alapvet\u0151en \u00e9nk\u00f6zpont\u00fa l\u00e9nyek maradunk, ami r\u00f6gt\u00f6n megmutatkozik, amikor t\u00e1mad\u00e1s \u00e9r minket, amikor valaki r\u00e1l\u00e9p a l\u00e1bunkra, mi pedig t\u00e1mad\u00e1sra, vagy \u00e9ppen menek\u00fcl\u00e9sre k\u00e9szen reag\u00e1lunk, ha megijed\u00fcnk.<\/p>\n
Ugyanakkor a legt\u00f6bb ember \u00fagy t\u0171nik el\u00e9gedett az \u00e9let\u00e9vel, hagyja, hogy az id\u0151 foly\u00e1sa mag\u00e1val ragadja an\u00e9lk\u00fcl, hogy felmer\u00fcln\u00e9nek benne olyan k\u00e9rd\u00e9sek, hogy mi\u00e9rt olyan az \u00e9lete amilyen, mit v\u00e1r t\u0151l\u00fcnk az \u00e9let \u00e9s kik vagyunk mi val\u00f3j\u00e1ban.<\/p>\n
M\u00e1sok \u00fagy j\u00e1rnak, mint Bill Murray a Groundhog Day (Id\u00e9tlen id\u0151kig) c\u00edm\u0171 1993-ban bemutatott filmben, ahol egy riportert alak\u00edt, aki ismeretlen okb\u00f3l minden nap ugyanarra a napra \u00e9bred, arra a napra, amikor egy hagyom\u00e1nyos v\u00e1rosi \u00fcnneps\u00e9gr\u0151l kell tud\u00f3s\u00edtania, melynek keret\u00e9ben megk\u00e9rdeznek egy mormot\u00e1t, hogy milyen id\u0151 v\u00e1rhat\u00f3. A t\u00f6rt\u00e9net szerint Murray minden reggel arra \u00e9bred, hogy ugyanazt a napot \u00e9li \u00e1t, amelyben minden megism\u00e9tl\u0151dik \u00e9s ez egyre nagyobb aggodalommal t\u00f6lti el.<\/p>\n
Vannak emberek, akik \u00e9ppolyan k\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9rzik magukat a napok m\u00fal\u00e1s\u00e1val, mint az eml\u00edtett riporter, mintha egy dezsav\u0171 \u00e9rz\u00e9sbe ragadtak volna bele, ez\u00e9rt arra az elhat\u00e1roz\u00e1sra jutnak, hogy megkeresik az \u00e9let\u00fck tulajdonk\u00e9ppeni \u00e9rtelm\u00e9t. Ezek az emberek \u00e9rett lelkekk\u00e9 v\u00e1ltak az \u00c9let \u00e9s Hal\u00e1l kerek\u00e9nek forg\u00e1s\u00e1ban, amelyben \u00e9l\u00fcnk \u00e9s amit az indiai n\u00e9p Szamsz\u00e1ra Kerek\u00e9nek nevez, melyben az \u00e9lettapasztalatoknak az a c\u00e9ljuk, hogy eml\u00e9keztessenek minket arra, hogy a l\u00e9ny\u00fcnk m\u00e9ly\u00e9n van egy tudat, ami nem \u00e9nk\u00f6zpont\u00fa, hanem az Eg\u00e9szb\u0151l ered \u00e9s \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3 \u2013 \u00e9s hogy erre a tudatra k\u00e9pesek vagyunk teljesen r\u00e1hangol\u00f3dni.<\/p>\n
Ez a tudat a teljes \u00e9let l\u00e9legzet\u00e9hez kapcsol\u00f3dik. Ha felfedezz\u00fck ezt \u00f6nmagunkban, akkor v\u00e1laszt kaphatunk az \u00e9let\u00fcnk val\u00f3di \u00e9rtelm\u00e9re. Ez a feladat v\u00e1r r\u00e1nk az \u00e9letutunk sor\u00e1n. Mi mindannyian \u201eutasok\u201d vagyunk, err\u0151l m\u00e1r sokszor hallottunk k\u00f6nyvekb\u0151l vagy filmbeli t\u00f6rt\u00e9netekb\u0151l. A hagyom\u00e1nyos t\u00e1rsadalmakban, akiket nem \u00e9rintett meg az \u00fagynevezett modern \u00e9let, az \u00f6regek nagyon gyakran azt tan\u00edtj\u00e1k sz\u00e1jr\u00f3l sz\u00e1jra tov\u00e1bbadva: mi mindannyian \u00faton vagyunk, aminek messzemen\u0151 \u00e9s kifejezett fontoss\u00e1ga ellen\u00e9re, szinte egy\u00e1ltal\u00e1n nem vagyunk a tudat\u00e1ban.<\/p>\n
Ebb\u0151l a szempontb\u00f3l meg tudjuk \u00e9rteni a riporter viselked\u00e9s\u00e9nek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 v\u00e1ltoz\u00e1sait, miut\u00e1n r\u00e1j\u00f6n, hogy egy id\u0151hurokba ragadt. Az \u201eism\u00e9tl\u0151d\u0151 napok\u201d elej\u00e9n viselked\u00e9se ellen\u00e1ll\u00e1sban \u00e9s inger\u00fclts\u00e9gben nyilv\u00e1nul meg: a gondolat, hogy bizonytalan ideig a v\u00e1rosban kell maradnia, a megeml\u00e9kez\u00e9s napj\u00e1n \u00e9s egy olyan feladatot kell v\u00e9geznie, amit ut\u00e1l, borzalmas a sz\u00e1m\u00e1ra. \u00c1m amint a szerepl\u0151 felismeri, hogy el\u0151nyt is fakaszthat a helyzetb\u0151l, arrog\u00e1ns \u00e9s \u00f6nz\u0151 viselked\u00e9se, ami a n\u00e9z\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra a film els\u0151 perc\u00e9t\u0151l kezdve nyilv\u00e1nval\u00f3, most bebizonyosodik: agyaf\u00fart nyer\u00e9szked\u0151v\u00e9 v\u00e1lik, aki inform\u00e1ci\u00f3t gy\u0171jt az egyik nap, amit azt\u00e1n a haszn\u00e1ra ford\u00edthat a k\u00f6vetkez\u0151 napon. S amikor nagyon sikeress\u00e9 v\u00e1lik ebben a tev\u00e9kenys\u00e9gben, \u00fcgyess\u00e9g\u00e9t arra haszn\u00e1lja, hogy megnyerje mag\u00e1nak azt a n\u0151t, akit az \u00e9lete szerelm\u00e9nek tekint. Az alakoskod\u00e1s \u00e9s \u00f6nz\u00e9s \u00e1ltal nyert \u00fcgyesked\u00e9se azonban nem seg\u00edt neki a terv\u00e9ben. Az eredm\u00e9ny csal\u00f3d\u00e1s, ami ett\u0151l kezdve az eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9re kiterjed. Megel\u00e9gelve az unalmat \u00e9s gy\u00f6tr\u0151d\u00e9st t\u00f6bb alkalommal \u00f6ngyilkoss\u00e1got k\u00f6vet el, de minden reggel hat \u00f3rakor ugyanabban a hotelszob\u00e1ban \u00e9bred fel ugyanazzal a viszolyg\u00e1ssal.<\/p>\n
A film t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben egy olyan embernek az \u00fatj\u00e1t l\u00e1tjuk, aki elkezdi keresni az \u00e9let\u00e9nek az \u00e9rtelm\u00e9t. Erre akkor \u00e9bred\u00fcnk r\u00e1, amikor felismerj\u00fck, hogy az id\u0151 alapj\u00e1ban v\u00e9ve \u00e9rtelmetlen\u00fcl m\u00falik, amikor teljes m\u00e9rt\u00e9kben azt \u00e9rezz\u00fck, hogy \u201enincs semmi \u00faj a nap alatt\u201d. Mintha minden mindig megism\u00e9tl\u0151dne \u00e9s ez az ism\u00e9tl\u0151d\u00e9s cs\u00f6m\u00f6r\u00e9rz\u00e9ssel t\u00f6lt el minket. Az \u00fajonnan t\u00e1madt megfigyel\u0151k\u00e9pess\u00e9ggel azonban hajlamosak vagyunk az id\u0151 mester\u00e9nek k\u00e9pzelni magunkat \u00e9s a vil\u00e1g el\u0151rel\u00e1that\u00f3s\u00e1ga folyt\u00e1n \u00fagy \u00e9rezz\u00fck, hogy megtal\u00e1ltuk a b\u00f6lcsess\u00e9g kulcs\u00e1t \u2013 ugyanazt a kulcsot, ami megnyitja az id\u0151 b\u00f6rt\u00f6n\u00e9t. Ez t\u00e9ved\u00e9s. Val\u00f3j\u00e1ban csak valami nagy dolognak a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9re \u00e9rezt\u00fcnk r\u00e1, ami olyan nagy, hogy kit\u00f6lthetn\u00e9 azt az \u0171rt, ami az ism\u00e9tl\u0151d\u0151 ciklus tapasztalat\u00e1nak a hely\u00e9be l\u00e9p, de mivel a tudat\u00e1talak\u00edt\u00e1s folyamata nem t\u00f6rt\u00e9nt meg, m\u00e9g mindig a mi \u00e9nk\u00f6zpont\u00fa tudatunk ir\u00e1ny\u00edtja a cselekedeteinket \u00e9s ezzel pr\u00f3b\u00e1ljuk ezt a \u201evalamif\u00e9le nagy dolgot\u201d megragadni. S amikor a k\u00eds\u00e9rlet\u00fcnk meghi\u00fasul, r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hogy l\u00e9nyeg\u00e9ben semmi sem v\u00e1ltozott: m\u00e9g mindig az id\u0151 foglyai vagyunk.<\/p>\n
Ha azonban v\u00e1gyakoz\u00e1sunk, a filmbeli t\u00f6rt\u00e9net szerepl\u0151j\u00e9nek v\u00e1gyakoz\u00e1s\u00e1hoz hasonl\u00f3an \u0151szinte, akkor a megfigyel\u0151k\u00e9pess\u00e9g\u00fcnk egy magasabb szintre emelkedik, ahol aggodalom \u00e9s elv\u00e1r\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl szembes\u00fcl\u00fcnk az id\u0151vel. Akkor a riporterhez hasonl\u00f3an meggy\u0151z\u0151d\u00fcnk r\u00f3la, hogy az \u00f6nz\u0151 cselekedetek nem seg\u00edtenek abban, hogy megtal\u00e1ljuk az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9t, \u00e9s valamif\u00e9le \u00f6nfeledts\u00e9g fog el minket, ami kitiszt\u00edtja a l\u00e1t\u00e1sunkat \u00e9s megsz\u00fcnteti az \u00f6nmagunkr\u00f3l \u00e9s a vil\u00e1gr\u00f3l alkotott ill\u00fazi\u00f3inkat.<\/p>\n
Megszoktuk, hogy mindent k\u00edv\u00fclr\u0151l n\u00e9z\u00fcnk \u00e9s l\u00e1tunk \u00e9s azt kezdt\u00fck hinni, hogy a v\u00e1ltoz\u00e1s csak k\u00edv\u00fclr\u0151l befel\u00e9 t\u00f6rt\u00e9nhet, de ahogy Gandhi mondja \u201eNek\u00fcnk kell annak a v\u00e1ltoz\u00e1snak lenni, amit a vil\u00e1gban akarunk l\u00e1tni\u201d. Egy alapvet\u0151 \u00e9s val\u00f3di tudatv\u00e1ltoz\u00e1s tudatunknak csak abb\u00f3l a magj\u00e1b\u00f3l t\u00f6rt\u00e9nhet, ami sem nem \u00e9nk\u00f6zpont\u00fa, sem nem fog\u00e9kony a dolgok v\u00e1ltoz\u00e9konys\u00e1g\u00e1ra. Att\u00f3l a pillanatt\u00f3l kezdve, amikor ez a mag \u00e9letre kel, egy \u00fajfajta \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s sz\u00fcletik, egy olyan tudat, ami kiemel minket az id\u0151 b\u00f6rt\u00f6n\u00e9b\u0151l \u00e9s szabad, \u00f6ntudatos l\u00e9nyekk\u00e9 v\u00e1lunk, akik ugyanakkor tudat\u00e1ban vannak a mindennel \u00e9s mindenkivel val\u00f3 egys\u00e9g\u00fcknek \u2013 ahogy ez a filmbeli riporterrel is t\u00f6rt\u00e9nt a Megeml\u00e9kez\u00e9s napj\u00e1n.<\/p>\n
<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":7304,"template":"","meta":{"_acf_changed":false},"tags":[],"category_":[110065],"tags_english_":[],"class_list":["post-90040","logon_article","type-logon_article","status-publish","has-post-thumbnail","hentry","category_-art-hu"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/logon_article\/90040","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/logon_article"}],"about":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/logon_article"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/7304"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=90040"}],"wp:term":[{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=90040"},{"taxonomy":"category_","embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/category_?post=90040"},{"taxonomy":"tags_english_","embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags_english_?post=90040"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}