A faluban volt egy kisl\u00e1ny, aki szeretett kij\u00e1rni az almaf\u00e1hoz. Szinte naponta felment a dombra, hogy \u00fcdv\u00f6z\u00f6lje \u00e9s le\u00fclt a fa l\u00e1b\u00e1hoz j\u00e1tszani. Gyakran mintha a fa is j\u00e1tszott volna vele, ingatta az \u00e1gait a sz\u00e9lben, hagyta, hogy a gyerek el\u00e9rjen egy alm\u00e1t, n\u00e9ha pedig lepottyantott egyet a sz\u00e1m\u00e1ra. Ez \u00edgy ment \u00e9veken kereszt\u00fcl, ahogy az \u00e9vszakok v\u00e1ltott\u00e1k egym\u00e1st.<\/p>\n
M\u00edgnem egy nap, \u00fagy t\u0171nt, valami megv\u00e1ltozott. A fa l\u00e1tta, hogy a kisl\u00e1ny lehajtott fejjel, cs\u00fcggedten j\u00f6n fel a dombra, ez\u00e9rt megk\u00e9rdezte t\u0151le:<\/p>\n
-Nocsak, mi t\u00f6rt\u00e9nt? Sosem l\u00e1ttalak m\u00e9g ilyennek.<\/em><\/p>\n A l\u00e1ny erre s\u00f3hajtva azt felelte:<\/p>\n –\u00d3, nem tudom, csak egy kicsit szomor\u00fanak \u00e9rzem magam.<\/em><\/p>\n Hogy felvid\u00edtsa, a fa azt mondta neki: –Gyere, j\u00e1tsszunk, akkor tal\u00e1n felvidulsz <\/em>– \u00e9s megr\u00e1zta az \u00e1gait, a levelei pedig finoman megsimogatt\u00e1k a kisl\u00e1ny arc\u00e1t.<\/p>\n -\u00d3, hagyj, nincs kedvem j\u00e1tszani.<\/em> – v\u00e1laszolta a l\u00e1ny – P\u00e9nzre van sz\u00fcks\u00e9gem, hogy megvegyem azokat a dolgokat, amikre sz\u00fcks\u00e9gem van<\/em>.<\/p>\n –Rendben<\/em> \u2013 mondta az almafa – nekem nincs p\u00e9nzem, de elviheted az alm\u00e1imat a piacra \u00e9s eladhatod \u0151ket<\/em>. Akkor lesz p\u00e9nzed \u00e9s megveheted mindazt, amire sz\u00fcks\u00e9ged van.<\/em><\/p>\n \u00cdgy is t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s a kisl\u00e1ny, aki egy p\u00e1r \u00e9v m\u00falva fiatal n\u0151v\u00e9 cseperedett, az alm\u00e1k\u00e9rt kapott p\u00e9nzen minden sz\u00fcks\u00e9ges dolgot meg tudott venni mag\u00e1nak. Ez alatt a p\u00e1r \u00e9v alatt boldognak \u00e9rezte mag\u00e1t.<\/p>\n Eg\u00e9szen addig, am\u00edg egy napon a dolgok teljesen m\u00e1sk\u00e9pp alakultak. Az almafa megint lehajtott fejjel l\u00e1tta k\u00f6zeledni a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t \u00e9s megk\u00e9rdezte t\u0151le:<\/p>\n –Mi a baj? Nem szeretem, ha ilyen vagy. Mi t\u00f6rt\u00e9nt?<\/em><\/p>\n A fiatal n\u0151 megvonta a v\u00e1ll\u00e1t \u00e9s azt mondta: –H\u00e1t nem tudom, mi van velem, de m\u00e1r nem vagyok el\u00e9gedett.\u00a0<\/em><\/p>\n Az almafa \u00edgy v\u00e1laszolt:<\/p>\n –Tal\u00e1n seg\u00edthetek neked, mondd el, mi b\u00e1nt<\/em>.<\/p>\n A fiatal n\u0151 azt felelte:<\/p>\n –F\u00e1ra van sz\u00fcks\u00e9gem, hogy h\u00e1zat \u00e9p\u00edthessek magam \u00e9s a p\u00e1rom sz\u00e1m\u00e1ra. <\/em>Sok p\u00e9nzt gy\u0171jt\u00f6tt\u00fcnk \u00f6ssze, de nem eleget, mert a fa dr\u00e1ga<\/em>.<\/p>\n –\u00d3<\/em>, – mondta az almafa – de h\u00e1t ezen seg\u00edthetek. Fogd az \u00e1gaimat, el\u00e9g vastagok \u00e9s er\u0151sek.<\/em><\/p>\n Ezzel a vastag, er\u0151s \u00e1gakat lef\u0171r\u00e9szelt\u00e9k, a n\u0151 pedig fel\u00e9p\u00edthette a h\u00e1z\u00e1t \u00e9s elkezdhette a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t. A dombon \u00e1ll\u00f3 almaf\u00e1nak csak n\u00e9h\u00e1ny kisebb \u00e1ga maradt, \u00e9s a n\u0151 megint boldog volt egy ideig.<\/p>\n Sok \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb egy napon, az almafa egy feln\u0151tt asszonyt l\u00e1tott k\u00f6zeledni s\u00falyos l\u00e9ptekkel fel a dombra.<\/p>\n \u2013Jaj de \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy megint l\u00e1tlak. Hogy vagy?<\/em><\/p>\n -\u00d3, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, j\u00f3l \u2013<\/em> felelte az asszony l\u00e1tsz\u00f3lag k\u00f6nnyed\u00e9n.<\/p>\n –Nos, ez nem hangzik valami meggy\u0151z\u0151en. T\u00f6rt\u00e9nt valami? Seg\u00edthetek?<\/em> – k\u00e9rdezte az almafa.<\/p>\n –Nem is tudom, de most, hogy a csal\u00e1dom feln\u0151tt \u00e9s minden gyerekem a maga \u00e9let\u00e9t \u00e9li, egyszerre r\u00e1j\u00f6ttem, hogy sosem voltam t\u00e1volabb az otthonomt\u00f3l, mint a falu hat\u00e1ra. Szeretn\u00e9k utazgatni, vil\u00e1got l\u00e1tni \u00e9s m\u00e1s emberekkel tal\u00e1lkozni. Ehhez azonban sz\u00fcks\u00e9gem lenne egy cs\u00f3nakra<\/em>.<\/p>\n –\u00d3, de h\u00e1t ebben seg\u00edthetek neked! Fogd a t\u00f6rzsemet, n\u00e9zd milyen vastag. K\u00f6nnyen k\u00e9sz\u00edthetsz egy cs\u00f3nakot bel\u0151le \u00e9s b\u00e1rhov\u00e1 elmehetsz vele<\/em>.<\/p>\n \u00cdgy is t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s az almaf\u00e1b\u00f3l csak egy sz\u00e9les, er\u0151s t\u00f6nk maradt a falu melletti dombon.<\/p>\n Sok-sok \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb egy hajlott h\u00e1t\u00fa \u00f6regasszony k\u00f6zeledett a dombhoz, ahol az almafa t\u00f6nkje \u00e1llt t\u00fcrelmesen v\u00e1rakozva. Nem egy gyerek vid\u00e1m sz\u00f6kdel\u00e9s\u00e9vel, nem is egy \u00e9leter\u0151s asszony j\u00e1r\u00e1s\u00e1val k\u00f6zeledett, hanem megf\u00e1radt, botladoz\u00f3, t\u00e9tova l\u00e9ptekkel. A fat\u00f6rzs megsz\u00f3l\u00edtotta az \u00f6regasszonyt:<\/p>\n –Milyen sz\u00e9p, hogy megint megl\u00e1togatsz engem!-<\/em> ki\u00e1ltotta, mivel felismerte benne az egykori kisl\u00e1nyt.<\/p>\n –Hogy vagy? Mi t\u00f6rt\u00e9nt veled, mi\u00f3ta nem l\u00e1ttalak?<\/em><\/p>\n Csak egy halk s\u00f3haj volt a v\u00e1lasz.<\/p>\n –Gyere egy kicsit k\u00f6zelebb, nem hallom, amit mondasz<\/em> \u2013 mondta a fat\u00f6nk \u2013 de helyezd k\u00e9nyelembe magad, pihenj le, van id\u0151m b\u0151ven.<\/em><\/p>\n M\u00e9g m\u00e9lyebb s\u00f3haj volt erre a v\u00e1lasz \u00e9s az asszony nagyon lassan k\u00f6zelebb ment a fat\u00f6nkh\u00f6z.<\/p>\n –Mire van sz\u00fcks\u00e9ged? Alm\u00e1ra vagy f\u00e1ra?<\/em><\/p>\n –Nincs sz\u00fcks\u00e9gem m\u00e1r semmire<\/em> \u2013 volt a v\u00e1lasz \u2013 csak egy helyre, ahol megpihenhetek.<\/em><\/p>\n Azt mondta erre a fat\u00f6nk:<\/p>\n –Gyere, \u00fclj le ide a t\u00f6nk\u00f6mre, rajtam megpihenhetsz, mivel l\u00e1tom, elf\u00e1radt\u00e1l.<\/em><\/p>\n \u00c9s az asszony k\u00f6r\u00fcl friss ez\u00fcstfeh\u00e9r vir\u00e1gos gallyak sarjadtak ki a napf\u00e9ny fel\u00e9.<\/p>\n \n ______________<\/p>\n Forr\u00e1s:<\/u><\/em><\/strong><\/p>\n A Bhagavad Gita 18. fejezet\u00e9nek szem\u00e9lyes \u00e9rtelmez\u00e9se.<\/p>\n \n","protected":false},"author":1,"featured_media":15391,"template":"","meta":{"_acf_changed":false},"tags":[],"category_":[110078,110065],"tags_english_":[],"class_list":["post-115503","logon_article","type-logon_article","status-publish","has-post-thumbnail","hentry","category_-livingpast-hu","category_-art-hu"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/logon_article\/115503","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/logon_article"}],"about":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/logon_article"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/15391"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=115503"}],"wp:term":[{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=115503"},{"taxonomy":"category_","embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/category_?post=115503"},{"taxonomy":"tags_english_","embeddable":true,"href":"https:\/\/logon.media\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags_english_?post=115503"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}